Hogyan tegyem túl magam a szakításon? Mit csináljak, hogy ne legyek ideges, ha meglátom?

3 év járás után lezártuk/próbáljuk lezárni a kapcsolatot, de nehezen teszem magam túl rajta. Nagyon hozzánőttem így utólag visszatekintve. Régebben mindig szakítottunk valami kis hülyeség miatt, ami akkor abban a pillanatban rosszul esett pl hazudott, megsiratott valamivel, de foggal- körömmel harcolt utána, hogy visszaszerezhessen. Majd volt egy 2 hónapos szünet, és azután pedig kijelentette, hogy nem szeret és nem akar velem soha járni. Azután pedig én akartam mindenáron őt visszaszerezni, de végtelenül flegma volt velem, de pár hónap próbálkozás után ismét összejöttünk, ami tartott 5 hónapig, de ezidő alatt beláttam én is, hogy nem szeret, és nem tekint ràm már úgy, mint régen, és nem úgy viselkedik velem. Azután még összejártunk kb egy hónapig, majd az utolsó alkalommal ígérgette, hogy ír és majd még találkozunk is, de semmi már lassan egy hónapja. Szóval nekem is jobb lenne túl tenni magam rajta, de egyszerűen nem megy. Nagyon hiányzik, azok a szünetek is borzasztóak voltak anno. Másik dolog, hogy pont ma láttam őt, és hihetetlenül stresszes voltam a jelenléte miatt, szóval szeretnénk minél gyorsabban arra a szintre eljutni, hogy abszolút ne érdekeljen. Bulizni most nem lehet, találkoztam párszor másokkal is, de mindenkivel megszakadt 1 hét után a kapcsolat, szóval még pasizni sincs kedvem, csak arra van szükségem, hogy lenyugodjak és felejtsek, de nagyon nehéz.. Főleg, hogy mások azt írják még 1 év után is hiányzik az exük, és nagyon félek, hogy ez a szakítás idegileg tönkrevág. Találkozok a legjobb barátnőmmel majdnem mindennap, illetve a családtagjaimhoz sűrűn megyek, de mikor egyedül vagyok, akkor nagyon rossz..