Ki hogyan vészelte át a szakítás fájdalmait? (Hosszabb párkapcsolatokra gondolok)

Két éves kapcsolat, első hosszútávú mindkettőnknek (huszas éveink elején járunk).

Én szakítottam fél év rágódás után, szóval nekem volt időm felkészülni és nem bántam meg, mert már menthetetlen volt, de azért fáj. Főleg amikor eszembe jutnak a régi, közös emlékek, a kis szokások, meg hogy mennyire szeretett.

Nem tudom fog-e valaki még ennyire szeretni és annyira utálom magam amiért megbántottam.

De elmúlt a szerelem, illetve én nagyon sokat változtam az elmúlt időben és már nem illettünk össze.

Fogalmam sincs mit kezdjek magammal (nemrég történt), vizsgaidőszak van, de semmi kedvem tanulni és félek, hogy a barátaim, akik eddig biztosítottak róla, hogy mellettem lesznek majd teljesen elhanyagolnak és itt maradok mindenféle támogatás nélkül. Új kapcsolatot viszont még semmiképp sem akarok, most magammal szeretnél foglalkozni.