Ingyen lakhatás vs. Albérlet Tényleg láthatja így a helyzetet vagy csak ürügy az egész?

Kb. egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel, fiatal 30asok vagyunk.

Kezdetben szexkapcsolatnak indult, ő szeretett volna párkapcsolatot.

Fél éve merült fel először az összeköltözés gondolata.

Az elején vonakodott, főleg múltbeli csalódásokra, bántalmazó kapcsolatokra hivatkozva, majd végül megtörtént, hiszen már amúgy is többet volt nálam, mint "otthon" az albérletben, nem volt logikus fizetni.

Pár dologban különbözünk, ezek már a legelején kiütköztek, egyesek toxikus kapcsolatnak mondanák.

Én úgy látom, hogy kicsit mintha a saját nagyanyja lenne, régimódi gondolkodású.

A lényeg, hogy én ingyen lakom a munkaköröm miatt. Magyarán biztosítva van a lakhatásom, amiért kb. a rendelkezésre álláson kívül semmire nincs szükség, tehát emellett alkalmi munkákat végzek.

Ő léhűtőnek tart emiatt, folyamatosan arra hivatkozik, hogy nem érzi magát biztonságban mellettem.

Kettőnk közül én vagyok a spórolósabb, ő mielőtt engem megismert eléggé szórta a pénzt. A tipikus "penny wise pound fool" embertípus, aki nézte a boltban az akciókat, de a nagyobb összegeket két kézzel égette.

Ezen is volt sok vita.

A másik, hogy én szeretem élvezni az életemet. Most nyáron is rengeteget utazom, hiszen sok a szabadidőm. Szerinte ezt az időt valami gyártósori vagy hasonló alja munkával kellene eltöltenem, hogy még több pénzem legyen.

A "mire több pénz" kérdésre pedig mindig homályos elképzelések a válasz, hogy árulhatnánk lángost a Balatonon vagy nyithatnánk éttermet.

Mikor mondom neki, hogy készítsen üzleti tervet jön a végeláthatatlan veszekedés.

Most fogta magát és kivett egy albérletet úgy, úgy keres 2-300 ezret, amiből 200 lesz csak az albi rezsivel és még ennie is kell valamiből.

Állítólag engem nagyon szeret, csak nem érzi magát biztonságban mellettem.

Miért lehet ez?