2 év távkapcsolat, hetente, kéthetente való találkozással jogos, hogy úgy érzem nem bírom ezt már?

Két év után? Ennek így semmi értelme, már az első év közeledtével régen véget kellett volna ennek vetni, mert csak egymás idejét vesztegetitek. "Nagyon jó ember, szeret, tenyleg megtesz ertem mindent," - gyakorlatilag nem is ismered. Heti, kétheti egyszer bárki nagyon jó ember tud lenni.

Mi tartja otthon, mit mond? Felnőtt férfiként nincs igénye arra, hogy a barátnőjével éljen? Van saját lakása és jó munkája? Mert ha igen, akkor láthatóan te nem vagy elég ahhoz, hogy irányodba billenjen a mérleg serpenyője, és veled jobban akarjon közös életet, mint a kényelmes megszokottat. Ha meg csak simán kényelemhuszár anyuka kanapéján, akkor végképp no comment.

Egyáltalán nem vagy elkésve semmivel, hogy meg kellene alkudj egy olyan hapsival, akit egyrészt, alig ismersz, másrészt láthatóan nem kellesz neki eléggé.

Akkor mégis mi a kérdés? Ebben a kapcsolatnak nem nevezhető lábízvben kár benne ragadni! Neki nyilván ez kényelmes, kielégíti az igényeit. Neked nem. Gyanítom, a problémáidat neki is elmondtad, hasztalanul.

Ahelyett, hogy hazajárkálsz, kezdj el ismerkedni, eljárni ide-oda, lásd, hogy nem azon a szülőváros-pesti életed tengelyen mozog az élet, amire két év alatt leszűkítetted. Tágítsd a látótered, és kezd el elengedni.

Érdemes megfigyelni, hogy egyáltalán mikor tűnik fel neki, hogy Te komolyan gondoltad, hogy nem csinálod ezt tovább, és hogy mit reagál.

Valójában mi a kérdés?

Mert azt te is tudod, hogy ez így mennyire gáz. Akkor csak megerősítést vársz?