Szerintetek lehet ennek még folytatása, vagy próbáljam meg elengedni? Ti mit gondoltok erről?

Féléve ismerkedtem meg egy társkereső alkalmazáson egy fiúval. Ő 25 éves, én 28 éves lány. Neki volt egy 4 és fél éves kapcsolata, nekem egy 4 éves kapcsolatom. Őt nagyon megviselte a szakítás, mert egyik napról a másikra, minden előzetes jel nélkül szakított vele a lány sms-ben, ezért nehezen nyit más felé, így leszögeztük, hogy csak barátság lesz közöttünk. Ő nem itt lakik Budapesten, hanem tőlem 2 órányira, de hétvégenként találkoztunk, aztán ezek az alkalmak megsűrűsödtek hétköznap is, munka után ideutazott hozzám. Mikor a munkámban szabin voltam, akkor ő is kivett, hogy együtt tudjunk lenni. Az első két alkalommal inkább beszélgetés volt a jellemző, illetve a végén egy hosszan tartó ölelés, simogatás, a harmadik találkozó alkalmával elcsattant az első csók, mind a ketten szerettük volna, ezért belementünk egy barátság extrákkal kapcsolatba, nem kimondottan a testi együttlétről szólt, az is csodálatos volt, de programokat is szerveztünk, élményeket gyűjtöttünk, jól éreztük magunkat egymás társaságában, mind egészen addig, amíg a gyakori találkozások alkalmával egyre nehezebben engedtem őt el, nekem hiányzott az a plusz, hogy úgy szeressen, mint egy férfi egy nőt. Ő az elejétől kezdve mondta, hogy neki időre van szüksége, de elmondása szerint fontos lettem a számára, ha nem lett volna a csalódása, már egy pár lehetnénk. Ezt én nehezményeztem, nem tudtam már őt csak barátként kezelni. Nagyon sokat megtett értem, ő is szerette volna, hogy ez az egész működjön. Ezt onnan gondolom, hogy depresszióval, illetve borderline személyiségzavarral kezelnek, mely nagyon megnehezítette a kapcsolatot ezzel a fiúval, állandóak voltak az ellökések a részemről, terápiára járok, ő pedig felajánlotta, hogy eljönne velem, hogy hogyan tudjuk ezt a problémát megoldani. Hogy hárman leülünk, az orvos, ő és én, megbeszéljük, hogy ki mit lát, ki mit érez, hogy aztán tudjuk megfelelően kezelni, mert nagyon nehéz velem egy kapcsolatban a személyiségzavar végett. Egy ilyen ellökés alkalmával, mikor mondta, hogy úgy érzi nincs ideje, hirtelen ötlettől vezérelve megbeszéltem vele, hogy 1 hónapig szünetet tartunk. Akkor ő megkapná az időt, én pedig nem kötődnék hozzá annyira, ha nem beszélünk, és nem találkozunk. Ez volt egy szerdai nap folyamán, pénteken mégis találkoztunk, de úgy köszöntünk el, hogy hétfőn is találkozunk. Pénteken elhangzott, hogy ez egy ilyen búcsú találkozás az 1 hónap előtt, de szombaton azt terveztük, hogy a hónap közepén strandra megyünk, vasárnap pedig a hétfőt terveztük. Hétfőn még rám írt, hogy jó reggelt, kedvesem, (ez volt az utolsó mondata.) én visszaírtam, de aznap nem írt többet, már délután nem jött, azóta pedig bárhogyan próbálom felvenni a kapcsolatot vele, nem elérhető. Arra gondoltam, hogy elkezdte az 1 hónap szünetet, de az a mai nap folyamán lejárt, még nem írt, nem online szeptember 18. óta.

Szerintetek van még esély arra, hogy írni fog, vagy a mai naptól kezdve engedjem őt el? Itt lenne a vége ennek az egésznek? Nem tudom ezt lezárni, amíg nem beszéltem meg vele, de úgy igazán nehéz, ha nem tudom vele felvenni a kapcsolatot. Hogyan tovább ?

Válaszotokat előre is köszönöm.