Minden jel arra mutat, hogy szakítanunk kéne, de nehéz megtenni?

Kezdve azzal, hogy mindkettőnknek családi traumái vannak, amik végik kihatással voltak és nehezítették a kapcsolatunkat..aztán a kapcsolat elejétől kezdve bizalmi problémák, amiken úgy tűnik nem tudtam túl lépni. Mindketten bizonytalanok vagyunk úgy en bloc az életünkben, nem igazán építjük egymást. Párom részéről alkoholizmus (régen ezzel agresszió is társult), temérdek szóbeli bántalmazás..egy szó, mint száz, tudom, tudjuk, hogy nem kellene együtt lennünk, de valami oknál fogva mégis ragaszkodunk egymáshoz. Valószínűleg rossz kötődési mintánk (is) van.. az a baj, hogy nehezen tudjuk egymás nélkül elképzelni az életet, de így viszont mindig ugyanoda lyukadunk ki..sok mindenben nem tudunk megegyezni. Aztán lakhatási probléma is van. Egyedül én nem tudnék kibérelni egy lakást, szüleim nincsenek akikhez mehetnék ideig-óráig, idegenekkel meg nem akarok összeköltözni..ez a jelenlegi albink pedig nagyon jó áron van..nem jutok dűlőre, pedig tudom hogy mérgező így az egész..nem bízok magamban sem, hogy képes lennék bármire is az életben. Elrontottam. Depresszióm van, ami időről időre felerősödik és földbe döngöl. Úgy érzem nincs már hova tovább küzdeni ebben az életben. Nem akarnék meghalni, de ugyanakkor mégis, hogy ne kelljen tovább ezt a szenvedést elviseljem. Nincs családom, barátaim, egy két ember van aki anno barátom volt, velük chatelek néha de ennyi. Írtó magányos lennék, ha ez a toxik párkapcsolatom is megszűnne. Sehogy sem jó..el vagyok keseredve :(