Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tudok tenni, krízis, fájdalom ellen?
Szakítottam a barátommal mert aljasul csalt hosszú időn keresztül egy közös ismerőssel.
Nagyon rosszul vagyok, meg rohant mindenféle érzés es sok mindenre rájöttem, tehat nemcsak a szakítást kell felfolgozzam, hanem a megaláztatást es hatbaszúrást.
Szskítas elott se voltam már jól mert tudtam hogy vege már mindennek es most sem vagyok jól az eltelt 2 hónapban.
Nyugtalan vagyok, feszült, érzek lelki fájdalmat is, ami nem szunik, próbálom kibeszelni a bajt de rokonaim unják, terelik a szót, hogy úgyse vlt nekem való ellegyintik, próbáltam talalkozni egy ferfi baratommal, akit az elözö kapcsolatom miatt utasítottam el, de nem tölt fel a társasága, nem kell, nem vágyom rá es senkire , érzem hogy megbolondulok szép csendben. Nem tudom meddig tart ez a gyász. Felek hogy kiüt rajtam pszichózis.
Érzem hogy futnom kell es teszem is mikor tudom, nincs türelmem senkihez, nem alszom jól.
De ez már kapcsolat vege fele is így volt
Vajon ebbe beledöglök?
válasza:"Időszámításunktól kezdődően, több milliárd ember megélte már ezt a fájdalmat. És egyik sem döglött bele."
És ugyanígy van töb milliárd ember, aki sosem élte át, és nagy mellénnyel osztja az észt, hogyan kell átvészelni azt, amit ő sosem élt át. Én is szakítottam már, velem is szakítottak, nem is egyszer. Volt hogy kis híján öngyilkos lettem, de korántsem minden alkalommal éreztem így. És nem azért, mert gyenge vagyok, hanem mert olyan emberek vettek akkor körül, akik segítség helyett még mélyebbre taszítottak a fájdalomba. Akkor (ez több, mint 20 éve volt) rettenetesen szégyelltem magam azért, amit majdnem megtettem. Sok év tanulás, még több év normális emberek között eltelt idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nem én voltam a gyenge, hanem az engem közvetlenül körülvevő környezet végtelenül érzéketlen, szadista és ostoba. 7-es, pont a tiedhez hasonló empátiátlan hozzáállással lehet a legtöbbet ártani azoknak, akik amúgy is a padlón vannak.
És akkor innentől lehet azon vitatkozni, hogy vajon mi a normális, és mi nem. Szerintem az, ha észosztás helyett kinyújtom a kezem annak, aki fuldoklik. Szerinted az, ha legyintesz rá és/vagy megmondod neki a tutit.
Btw a pszichopaták azok, akiket semmilyen - más normális ember számára traumának számító - élmény nem ráz meg különösebben. Biztos, hogy ők a normálisak?
válasza: válasza:Nagyon haragszom a kioktatókra, coachokra,életvezetési tanácsadókra..Mind osztja az észt, aztán hazamegy és odabújik a párjához és csókolózással kísérve megbeszélik és sajnálkoznak azokon,akik nyomorultan magányosak más emberek önmegvalósító önzése, a neked ez jár,egy életed van szemlélete miatt.
Lehet boldogságra törekedni,lehet jobb életre,DE sosem más könnyein,erkölcsi,anyagi,lelki kihasználásán át !
Nagyon sok ember lenéz,sajnál minket elhagyottakat és megmagyarázza,miért is jó a magány,hogy kell ellenni egyedul....Olyanok okítanak,akik kaparnák a falat, ha egy hétig nem kapnának egy jó szót, egy ölelést.
Hat éve hagytak el,mocsok módon,ráadásul egy olyan valaki,akire az életemet tettem és sok mindent beáldoztam és megtettem,amit más nem...De az is igaz, az rúgja a legnagyobbat,aki a legközelebb van,mert odaengedjuk..a szívunkbe !
Nálam három év volt,mire felálltam a földről,de olyan sebet kaptam,amit megbocsájtani lehet,meg is tettem , viszont elfelejteni sosem!
válasza:Nem fogsz beledögleni.
Ezen sokan átesnek, ritka az a szerencsés aki nem.
De valljuk be, ez napi szintű probléma, és lehet h hülyén hangzik..DE! Tenni is kell azért, hogy túllépjen az ember.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!