Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Normális h ezt érzem? Mit...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Normális h ezt érzem? Mit kéne tennem?

Figyelt kérdés

A barátom több mint egy hónapja szakított velem, mivel már nem volt belém szerelmes, de azt mondta h reméli azért jóban tudunk maradni, mert attól még nagyon fontos vagyok neki, és szeret, mint embert, csak már nem szerelmes. Ezt nagyon nehéz volt elfogadnom, és érthető módon még most sem tudtam kiheverni a szakítást. Egy ideig próbálkoztam h csak barátként viszonyulok hozzá, beszélgettünk, de számomra egyre rosszabb volt, csak szenvedtem attól h beszélünk, de nem mondhatom el, mit érzek. Úgyhogy úgy döntöttem közlöm vele h részemről nem megy a barátkozás, és innentől kezdve nem érdekel. Még így is nagyon nehéz számomra, hisz minden egyes percben hiányzik, de tudom h hiába beszélnénk, már semmi sem lenne ugyanolyan, mint régen. Kb 10 napja beszéltünk utoljára, eddig csak szomorú, csalódott, olykor dühös voltam. De most föléledt bennem egy újabb érzés, amit nem tudok hova tenni. Az jutott eszembe, hogy lehet magányos most, hogy nem vagyok vele (előtte se volt sok haverja, de velük csak ilyen felszínesen beszélt mindig, én voltam az egyetlen akivel komolyan, mélyebb témákról el tudott beszélgetni, olyanokat elmondott nekem amit senki másnak), szóval most kicsit bűntudatom lett h így "magára" hagytam.


Most gondban vagyok, hogy vajon mit kéne tennem: felhívjam és érdeklődjek h hogy van, van-e valaki akivel tud beszélni mert ha nincs akkor én beszélnék vele (még mindig fontos számomra ettől függetlenül), vagy inkább továbbra se keressem és akkor talán előbb elfelejtem... persze az is lehet, hogy közben talált mást helyettem, akivel beszélni tud, akkor persze megint kilennék borulva h le lettem "cserélve", de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy esetleg szomorú és magányos, és nincs kivel beszélnie. Mert ha így lenne azért sajnálnám:( mert amúgy azon kívül h szakított és ezzel egy elég nagy fájdalmat okozott nekem (mivel én még mindig szeretem), semmi rosszat nem tett nekem, olyanok voltunk, mint a lelkitársak, nem csak a szerelmem, de a legjobb barátom is volt egyben.

Szerintetek mit kéne tennem?



2012. dec. 14. 23:49
 1/3 anonim ***** válasza:

Ez nehéz helyzet.De szerintem (ha a helyedben lennék), jelenleg csak magammal foglalkoznék.Azon lennék,hogy nekem könnyebb legyen.Avagy,ha neked könnyebb úgy túllépni rajta ha nem beszéltek,akkor ne keresd.

Mikor velem szakított a barátom (nálunk sem volt harag és szerette volna ha a jóviszony megmarad),akkor én azt mondtam,hogy rendben,de egy ideig ne beszéljünk.Ha majd könnyebb lesz nekem akkor persze benne vagyok a "csak barát" témában.Így is volt.De ha te még szereted ő meg már nem akar tőled többet,de ennek ellenére beszéltek az úgy baromi nehéz lesz neked.

Szerintem hanyagold egy kicsit,ha túl vagy rajta keresheted.

2012. dec. 15. 00:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Köszönöm a választ! Igen, attól tartok nekem könnyebb túllépnem, ha nem beszélünk, mert sokszor mondott olyat, amivel habár akaratlanul, de megbántott. Plusz az is rossz volt, hogy nem mondhattam el neki dolgokat, amiket régen, vagy csak szimplán azt, hogy szeretem... szóval hiába hiányzott(zik) folyton, nekem nem lesz jobb attól, ha beszélünk. Pont azért, mert már semmi sem lesz olyan, mint régen:( Legalább is amíg ő így érez... és szerintem a döntése végleges.

Amúgy persze eleinte én is magányos voltam, hisz én is szinte csak vele beszéltem meg mindent, így nehéz volt kibírni h ne beszéljek vele. De azóta szerencsére találtam valakit aki hasonló cipőben jár és vele tudok beszélni ezekről a dolgaimról. De lehet, hogy ő meg nem tud senkivel beszélni, és esetleg szüksége lenne rám... persze ha meg kiderülne, hogy egyáltalán nincs rám szüksége, mivel tud mással is beszélni szintén rosszul esne. De eddig akárhányszor beszéltünk mindig elmondta, hogy hiányzom neki... ezért is gondoltam. Tényleg nem könnyű, de valószínűleg jobb, ha inkább nem keresem:( de sokszor már magam sem tudom mi lenne a legjobb.. vagy inkább úgy mondom, hogy a legkevésbé rossz, mert igazából bárhogy döntök, attól nem lesz jobb semmi.:(

2012. dec. 15. 01:10
 3/3 anonim ***** válasza:

Nekem fél évvel volt egy ugyanilyen jellegű szakításom.

Az akkori barátom derült égből villámcsapásszerűen dobott ki engem, mondván, hogy már nem szeret. Érdekes módon egy héttel azelőtt még szeretett.


Én is ugyanezeken az érzéseken mentem keresztül. Először borzasztóan fájt és ez vegyült egy dühösséggel is iránta. Ő is mondta, hogy szeretné tartani a kapcsolatot velem, de én egy héten belül beláttam, hogy nekem ez nem megy: én nem leszek a barátja, én szeretem őt. Ha ilyen minőségben nem kellek, akkor én nem leszek a barátja, unaloműzője, ezért megmondtam neki, hogy nem szeretnék beszélni vele mert nekem ez lehetetlenné fogja tenni a túllépést. Bár később felvettem vele a kapcsolatot, de kár volt...sajnos reménykedtem és ez plusz egy hónappal meghosszabbította a szenvedésemet.

Nekem is volt egy ilyen időszakom, pár hét, mikor elkezdtem aggódni érte. Tudtam, hogy sokat megy inni a haverjaival, szinte minden héten és ezt mellettem sosem csinálta. Tudtam azt is, amit te leírtál, hogy egyik barátja sem valami jó lelki tanácsadó és értelmes érett emberek nincsenek a társaságában. Szóval megsajnáltam.


Aztán rájöttem, hogy teljesen hülye vagyok. Őt nem érdekli milyen fájdalmat okozott nekem, az hogy mennyire szenvedek miatta. Akkor én miért foglalkozzak ővele? Az ő döntése volt, akkor viselje a következményeit. Ha nem kellettem úgy sem, hogy tényleg őszintén szerettem, és igyekeztem mindent megadni neki, akkor ennyi a történet.

Ha őt fikarcnyira sem érdekelte az, hogy teljesen összetörtem a szakítás miatt, akkor én miért foglalkozzak vele?

Nem érdemel meg, egye meg amit főzött.


Állj hozzá te is így. Egyszerűen a srác nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele. Ne keresd, jobb ez, hogy már nem beszéltek mert csak így fogsz tudni túllépni rajta. Magaddal foglalkozz, magadat rakd össze először és a saját életedet építsd. Hiszen a srác saját akarata alapján kivonult az életedből, ő már nem "jogosult" arra, hogy istápolgasd.

22/L

2012. dec. 15. 12:00
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!