Beleőrülök a szakításba. Tegnap szakított velem a barátom és egyszerűen nem tudom túltenni magam rajta. Valami ötlet, hogy könnyítsek a fájdalmamon?

Tegnap szakított velem a barátom pár nappal a 2 éves évforduló előtt. Mint később kiderült a testvérétől minden nap hazudott, hogy ő az apjának segít és ezért nem tudunk találkozni, közbe a haverjaival sörözött. Kb. 3-4 naponta találkoztunk 1 órára. Kiderült az is, hogy a családját ellenem, engem pedig a családja ellen fordított, hogy ne derüljönek ki a hazugságai. Már hónapok óta cigizett és erről se tudtam. És nem értem, ezeket miért nem merte elmondani, mikor komprumisszum képes vagyok. Kiderült, hogy a családjának is folyton hazudik és még az anyját is lopja. 21 éves és 23. Otthagytam miatta az előző iskolámat, a barátaimat, az egész életem, amit szerettem és még arra sem volt képes, hogy elmondja legalább a szakításkor az igazat. Ma dolgozni is képtelen voltam menni és már a réc is rezeg alattam, azt hiszik, munkakerülő vagyok. Nem vok képes semmire, mert tegnap telefonon közölte a szakítást és én erre pánmik rohamot kaptam a munkába. Kikészültem, nem tudok se enni, se aludni, sem létezni. Úgy érzem darabokra tőrt a szívem, hiába akarom nem tudom megerőletetni magam semmilyen téren, Most volt a szülinapom is, legutóbb még azt akartuk megünnepelni és a nyaralást terveztük. A haverjainak sosem hazudik és állandóan minden nap óra hosszákat velük lóg. Érdekes módon szexelni se sűrűn akart velem. Lehet meleg? Az biztos, hogy beteg, mert olyan mániákusan hazudik, hogy hihetetlen. Az apjáról azt a hírt terjesztette, hogy bántja az anyját. Miért csinálta ezt és miért 2 éven keresztül?