A párom egy gyáva ember lenne? Hogy lehet ezen túllépni?

Tettlegességet, fizikai erővel fellépést egyetlen esetben várnék el a férjemtől: ha a lányunkat veszély fenyegeti. Akkor igen, akár a saját épségét feláldozva is lépjen fel a veszély ellen (ez rám is vonatkozik, ilyen esetben én sem mérlegelném a saját sérülékenységemet).

Viszont magát ne sodorja feltétlenül veszélybe, mert nem szeretnék halott apát a lányunknak.

Ilyen helyzetben azt várnám tőle, hogy sétáljon messzebb és biztonságos távolból értesítse a rendőrséget. Akár vállalva azt is, hogy be kell járnia tanúskodni.

Viszont kérdező: ezt te is ugyanúgy elmulasztottad megtenni, így magadon is elgondolkozhatsz, hogy TE miért nem cselekedtél? Magadat is gyávának tartod?

Most se csalodtam az emberekben. :) (kis ironia).

Szoval a valaszadok tobbsege szerint, teljesen normalis, sot abszolute elvaro, hogy bajban levo embertarsunk mellett elsetaljunk. Grat! Gondolom, a foldon fekvo, latszolag serultek mellett is, igy elhaladtok! Undorito!

Voltam hasonlo szituacioban, es higgyetek el , abban a pillanatban rohadtul nem arra gondoltam (no letemre), hogy "jaj velem aztan, mi lesz?". A paromra meg nem kellett volna, egy hasonlo helyzetben, kerdoen neznem, mert valoszinuleg O fut oda eloszor es uti le a fickot.

Nekem , mint ember ment ossze volna a szememben, mert egyszeruen nem birom ha vki ilyen szinten strucc uzemmodba valt.

Mennyi gyáva ember van, a kettest lepontozták.

Az emberek birkák és gyávák. A pároddal ülj le és beszéld meg vele. Ha értelmes válasza van, akkor oké, ha csak kifogás, akkor gondolkodj el a jövőtökön.

Újra, és újra kiderül, hogy a nőknek csak addig kell az egyenlőség, amíg a jogaikról van szó, de ha már a kötelességeik kerülnek szóba, akkor egyből a férfiakra mutogatnak.

A férfi élete talán kevesebbet ér, hogy az ő életét rendben van kockáztatni? Mégis, hogy gondolják ezt egyesek, csak azért mert ők ettől nedvesednek be? Ez a való világ, nem az Alkonyat, meg a Szürke 50 Árnyalata. Emberségről pofázni meg szánalmas, amikor olyan esetben ha éppen férfi az áldozat, akkor az legfeljebb csak vicc, vagy gúnyolódás tárgya. Ha egyáltalán kiderül a dolog, mert pontosan az ilyen hozzáállás miatt rengetegszer ki sem derül.

Teljesen igaza van a párodnak. Mi van, ha odarohan nagy hősiesen és mondjuk megszúrják, vagy eszméletlenre verik.

De te ne kérj számon semmit a kedvesedtől, mert csak pfázni tudtál, annyi eszed nem volt, hogy KI IS HÍVD a rendőröket!

Más: apa pont a párod ellentéte, ő bármi van, megy és rendet tesz, közbelép. Nem kívánom azt a rettegést, amit érzünk, mikor pl. a késsel vitatkozó cigányok közé indul.

Tudjuk, hogy ő ezt férfiasnak érzi, de mi mindig könyörgünk, hogy maradjon, inkább essen folt a büszkeségén, de megölhetik. Persze, akkor nem számít neki, minket meg a szívroham/sírógörcs kerülget.

Azért bennem különböző képek merülnek fel.

1. Mész az utcán a gyerekeddel, amikor az esetet látod. Ergo, te vagy a ti csapatotok legerősebb tagja. Akkor is ekkora szád lett volna? Mert a kistestű kutyák is akkor nagyhangúak, ha van hátvédül egy nagy kutya, vagy a gazdi.

2. Odamegy pasid, eltángálja a bámészkodót, te meg itt rinyálsz nekünk, hogy micsoda agresszív állat.

Szóval, kérdező, ez korántsem olyan fekete, vagy fehér, ahogy te látod. Régi mondás: ugyanaz a férfi egyik nő mellett kisnyúl, a másik mellett oroszlán. Ergo lehet, hogy te vagy rá rossz hatással? Arról meg ne is beszéljünk, hogy ne keverd össze a bátorságot a hősködéssel.

Aki úgy érzi, hogy tényleg érti a szituációt, amit lát és úgy diktálja a lelkiismerete, az lépjen közbe. Persze csak úgy lépjen közbe, hogy használja az eszét.

1. példa: egy nyomornegyed peremén éjjel, két nagy eséllyel odavalósi ember ordítozik és püföli egymást: valószínűleg személyesen nem lépnék közbe, mert abban a környezetben az emberi gátlások másképp működnek, mint a társadalom többségében. Ha piásak vagy szétdrogozták az agyukat, akkor könnyen megölhetnek, de úgy, hogy még emlékezni sem fognak rá, hogy mit tettek. Némely szórakozóhely környékén ugyanez lenne a hozzáállásom, mert túl sok arrafelé a magából kikelt, kontrollvesztett ember. Ha nagyobb bajt nézek ki az esetből, akkor hívom a rendőrséget. Amúgy hagyom.

2. példa: egy fiatal lányt, egy láthatóan idegen ember, aki sokkal erősebb nála erőszakosan terrorizál, fenyeget, bántalmaz pl. a metrón vagy más helyen, ahol ez normál esetben elképzelhetetlen: először erélyesen figyelmeztetem az illetőt néhányszor, aztán ha fizikailag nem tűnik esélytelennek az esetleges közelharc, akkor közbelépek. Ha ránézésre is elsöprő a fizikai fölénye, akkor segítséget hívok, mielőtt beavatkoznék.

3. példa: láthatóan kapcsolatban élő emberek közötti vitában látom, hogy a gyengébb felet bántalmazza az erősebb (jellemzően a férfi a nőt, de van olyan is, hogy fordítva): szólok, hogy ezt azonnal fejezze be, de mélyebben nem avatkozok bele, nem megyek túl közel. Ha úgy érzem, hogy emberélet van veszélyben, akkor hívom a rendőrséget. Ilyen helyzet kialakulásába, családi vitákba nem okos dolog beleavatkozni, és nagy esélye van annak, hogy mindkét fél ellened fordul, ha mégis beavatkozol.