Mi a faszt csináljak a haverom teljesen beleőrül a szakitásba?

mennyi idősek vagytok? egy hónap még vajmi kevés idő ahhoz, hogy egy két éves szakítást fel lehessen dolgozni, ehhez akár 1-2 év is elkellhet, soknak tűnik de ez teljesen normális emberi reakció. lehet hogy leterhelő lesz nektek is,de mindenképp hallgassátok meg, és próbáljátok minél több helyre elhívni keveset hagyni egyedül, esetleg új tevékenyégekbe bevonni.

a vagdosásról meg komolyan beszéljetek vele, nem cki elmondani hogy mennyire aggódtok érte! ez nem egészséges dolog, és ha tovább fajul nagyon súlyos következményei lehetnek. ezt az ember legjobb esetben kibeszéli magából, szakember is sokat segíthet- ha van iskolapszichológus érdemes felkeresni, vagy a körzeti orvost azok ingyen vannak, de magánhoz is el lehet menni, ott 5ezer forinttól kezdődnek az órabérek, lényeg hogy foglalozzatok a problémával, mert bizony ez nem egy egy hónap alatt lezajló folyamat! kitartást nektek!

", szakember is sokat segíthet- ha van iskolapszichológus érdemes felkeresni, vagy a körzeti orvost azok ingyen vannak, de magánhoz is el lehet menni, ott 5ezer forinttól kezdődnek az órabérek,"

Ezzel az a baj, hogy a mindenféle lelki problémás emberek még maguknak sem szívesen ismerik be, hogy gondjaik vannak, nemhogy külső segítséget vegyenek igénybe. Legyen előtte nyitott a lehetőség, kisebb csoda lenne, ha hamar elfogadná.

(Egyébként egyszer került elő a pszichológus-téma csak így a legszűkebb baráti körben, kiderült, hogy a legtöbbünk járt már... Szóval nem szégyen az.)

Addig is próbálgathatnátok terelgetni:

- A sport jó feszültséglevezetésnek, ráadásul endorfint is termel. Sőt, bizonyos sportágak még szellemileg is lekötik az embert.

- Kreativitás, művészetek. Mert vagdosáson kívül még millióegy formában kifejezheti az ember a fájdalmát. József Attila sem azért írta a Nagyon fáj c. versét, mert annyira happy volt, nemde? :)