Szakítás után, ha az egyik fél még többet szeretne, maradnátok barátok?

Én minden exemmel jóban vagyok, mindenkivel jó viszonyban fejeztük be. Számomra épp az lenne a furcsa, ha soha többé nem hallanék semmit az illetőről, hiszen egykor fontos volt nekem, a múltam része és szép emlékeink vannak. (Általában egy-egy karácsonyi levélre, születésnapi, névnapi köszöntés apropóján történő levélváltásra szorítkoznak ezek a barátságok, mert legtöbbjüket messze sodorta az élet, de van, akivel viszonylag rendszeresen levelezünk / találkozunk.)

Én akkor is a barátságot választottam, amikor velem szakítottak, és nekem épp cudarul fájt. Mégis jobb volt látni, hogy éli tovább az életét nélkülem, mint tényt, mintha állandóan azon pörgettem volna az agyam, hogy hol lehet, mit csinálhat, mit gondolhat, van-e valakije stb. Sokkal könnyebben továbbléptem én is.