Ez tulajdonképpen csak egy költői kérdése lesz. De jó alkalom, és megfelelő hely arra, hogy leírjátok a gondolataitokat, nem gondoljátok?

Hát, nézd, ilyen helyzetben én még nem voltam. Mindenki másképp dolgozza fel a szakítást, és aki még maradt volna a kapcsolatban, nehezebben lép tovább, és mindenki más körülményekkel szembesül, de én sose mentem bele egyik kapcsolatból a másikba, míg az előző hiányzott. Az egyrészt hazugság önmagamnak, másrészt tisztességtelen az új pasival, harmadrészt kapcsolatfüggőség tünete.

Ha nem olyan körülményeim lettek volna, amikben azt láttam, hogy így, amíg ebből nem tudok kimászni, minden kapcsolat zátonyra futna, akkor nem lettem volna évekig egyedül, viszont nem akartam senkivel játszadozni, csak hogy ideig-óráig legyen valami, egyedül birkóztam meg ezekkel a nehézségekkel, bárki másnak csak megnehezítette volna az életét, és ebbe nem akartam senkit kívülről belerángatni, segíteni senki nem tudott volna, ez az én családom keresztje.

A te helyzeted teljesen más, egyszerűbb, könnyebb, nem indokolt, hogy így ostorozod magad.