Lányok, nők 20-25 évesek, hogy reagálnátok?

Attól függ, miért szakított. Ha valami összeegyeztethetetlen jellembeli dologból lett elege, akkor végülis, ha átgondoltad és ezen magad miatt változtattál (bár ez ugyebár nem megy egyik napról a másikra), akkor ha hosszú távon bizonyítod neki, hogy mennyivel jobb vagy, talán utána lehet remény.

Ha a szerelem múlt el részéről, akkor nehezebb dolgod van, ha ő nem akarja, akkor valószínűleg nem lesz társ abban, hogy visszahódítsd a szívét.

Ha valaki más is van a képben, akkor főleg nincs értelme teperni érte.

De ha kicsit is hasonlít hozzám, akkor hiába, hogy szépen váltatok el, a döntése végleges, és egyáltalán nem akarja, hogy bármi köze legyen hozzád a jövőben. Én legalábbis akkor szakítottam eddig mindig, ha már úgy éreztem, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője, se szerelem nincs benne, se az az összhang, ami ahhoz kellene, hogy egy közös életet fel tudjunk építeni. És így persze, kedves ismerősnek megmaradhat a másik, de ha a beszélgetések kb csak arról folynak, hogy de mennyire megváltozott és hogy vissza akar szerezni, akkor azt is hamar meguntam, és annak is gyorsan véget vetettem. Velem is szakítottak már, tudom, milyen rossz érzés, én is mindig meg nem történtté akartam tenni, de sosem jártam sikerrel, akármit is csináltam. A szakítás azért a másik félnek is fájdalmas, és ha tényleg látna még reményt, vagy érezne bármit is, akkor nem kockáztatná meg csak poénból és hirtelen hangulatingadozásból, hogy ezt végleg elveszítse.

ha tényleg nem volt semmi, ami miatt haragudnék és nem bántott meg, csak vége lett és utána próbálna barátkozni, valószínűleg hagynám

de hogy utána bele mennék-e mégegyszer egy kapcsolatba, nem tudom

talán idővel, ha látnám hogy tényleg változott és van rá esély, hogy ezúttal működjön

de persze ez csak 1 vélemény, lehet a te volt barátnőd nem akarna a barátod se lenni