Lehet úgy szakítani, hogy nagyon mélyen szeretjük egymást?

Én inkább a házasságot bontanám fel és folytatnám a másikkal.

Annak amit csinálsz semmi értelme, csak rosszat teszel magadnak is és a gyerekeidnek is mert nagyon jól látják ők, hogy nincs is családjuk csak apa és anya akik egymás lakótársai.

Az után is megy tovább az élet, nem dől össze a világ és mivel te képtelen voltál javítani a házasságon, hozzáteszem ehhez mindig két ember kell, egy nem elég így felesleges erőlködés a dolog.

Nem egyszerű döntés. Attól is függ, mekkorák a gyerekek. Ha egyébként nincs veszekedés a családban, én nem adnám fel, de ez én vagyok.

Szerintem a szeretődnek meg kellene adnod az esélyt, hogy neki is lehessen. Fájni fog a szakítás, de talán utána le tudja zárni. Bizonyos idő után. Persze ez sem biztos, lehet, hogy ő lenne életed szerelme, és a gyerekeket sem viselné meg, DE ebben a pillanatban bármilyen döntés kellemetlen lesz és csak idővel válik el, helyes volt-e.

ne haragudj, de most már idegesítesz. Szakember is megmondta, hogy ezzel valószínűleg többet ártasz a gyerekeknek, mint használsz. Egy gyerek úgy boldog, ha boldogok a szülei és egymással tisztelettel bánnak. Együtt vagy külön. Persze h minden gyereket megvisel a válás, de azt is lehet szépen, korrektül, akár szakember bevonásával is csinálni.

A pokolba vezető út is a legjobb szándékkal van kikövezve: ezzel a vergődéssel okozod a gyerekeknek a legnagyobb kárt. Tudod egy gyerek hatványozottan érzékeny a metakommunikációra, amit sugárzol magadból. Namost ha te otthon nem vagy boldog; szted azt a gyerek nem érzi? Érteni nem fogja miért és lehet h később megpróbál majd ő boldoggá tenni, magát fogja okolni, stb.

Felfogod végre, hogy ezzel mennyit tudsz ártani nekik?????

Ne haragudj,de undorító,amit művelsz.

Elmesélem az én példámat,a gyerek szemszögből.

Szüleim 3 éve váltak el,miután kiderült,hogy apumnak szeretője van.Ebből az következett,hogy:

1. Apummal azóta teljesen megváltozott a kapcsolatom(nyilván nem jó irányba),valamennyire eltávolodtunk egymástól.Mikor kiderült,hogy csalja anyumat,3 hónapig szó szerint a szemébe se tudtam nézni,akkor még nem is volt párkapcsolatom(16 voltam),de már akkor gyáva,gerinctelen dolognak tartottam a megcsalást és apum tekintélyét ez teljesen elásta a szememben.

2.Szüleim kapcsolata már régóta nem volt jó,sokat veszekedtek.Sokszor már mi mondtuk nekik tesómmal,hogy inkább váljanak el,mert egy gyereknek szörnyű érzés a szüleit veszekedni látni,attól a gyerekek is frusztráltabbak és ingerlékenyebbek.Hidd el,a gyerekeidnek sokkal többet teszel azzal,ha különváltok,úgy legalább nyugodt környezetben nőhetnek fel(ha nincs veszekedés,akkor is érzik,hogy nincs minden rendben).Bár ha kiderül,hogy csalod a feleséged és a gyerekeid már elég nagyok,van esély rá,hogy megutálnak,de ezen ne lepődj meg...

3.Nem lett volna egyszerűbb már akkor elválni,mikor már ennyire gáz lett a helyzet a házasságban?Miért kell a megcsalás?Ha kiderül,így is úgy is válás lesz a vége(ha a nejednek van legalább egy kis tartása,de amúgy nem tartom kizártnak,hogy ő is csal téged,6 év szex nélkül mégiscsak 6 év..)és legalább nem süllyedsz egy olyan szintre,ami az írásod alapján nem hozzád méltó,intelligens embernek tűnsz.

Egyébként elmondása szerint én apum is ettől tartott,hogy a válás után hogy lesznek rendezve az anyagiak,de láss csodát,így vagy úgy,de elrendeződtek,még új házat is vett.Ami valószínűbb magyarázat,az az,hogy így a legkényelmesebb-otthon főznek,mosnak rád,együtt lehetsz a gyerekeiddel,de közben meg minden kötöttség nélkül félrek*félhetsz.

A helyedben növesztenék egy kis gerincet a váláshoz,majd összejönnék a másik nővel.Szerintem így lenne mindenkinek a legjobb,ha apum ezt tette volna,nem csalódtam volna benne ekkorát.

19L