Hogyan lehet teljesen egyedül, barátok nélkül túllenni egy 8 éves kapcsolaton?

Az érettségit követö nyáron jöttünk össze, azóta együtt voltunk. Akkoriban voltak barátaim, de pont akkor volt változás az egyetem-munka miatt mindenkinél, a barátnöm meg kisajátított magának, eltávolított a barátaimtól, ami az én hibám mert hagytam! Az évek alatt eljutottam oda, hogy még haverjaim de már ismeröseim sincsenek! A telefonomban 5 telefonszám van, családtagoké. Facebookom nincs is, így minek? Munkatársaim sincsenek, értékesítö vagyok, ügyfelekhez utazok, velük nem lehet barátkozni (cégvezetök 99%-ban). Fönököm nem barátkozós.

Most hogy szakítottunk teljesen egyedül maradtam, söt haza kellett költöznöm, hiába vettem hitelre egy lakást. Barátnöm örökölt lakásában laktunk, szüleim támogatásával hitelre vettem egy lakást, de 5 évre fixen kiadtuk (közjegyzönél papírt irtunk, hogy rongálást stb kivételével semmi miatt nem tehetem ki öket).

A régi barátokkal nem tudom felvenni a kapcsolatot, sokan rossz társaságba keveredtek, van aki direkt meg se akar ismerni. Azt vettem észre, hogy a többségüknek megváltozott ugye az élete és nem akarnak valakit aki csak az akkori énjüket ismeri, kínos nekik a dolog. Ezért elkerülnek inkább. Megértem amúgy.

Mindenhol azt olvasom, hogy a legjobban túlleni a szakításon úgy lehet ha bulizik az ember a barátaival. Most kb. csak ülök magányosan egész nap (csak anyum él, de ö talált valakit magának és hozzá költözött) a szülöi házban, amikor kell menni akkor dolgozok. Az kicsit kikapcsol.

Az a baj hogy nem is tudnék már barátkozni, elfelejtettem hogy kéne beszélni a haverokkal. Mik a témák, hogy kell egymást ugratni, ilyesmik. Évekig csak a barátnömmel, családtagokkal, ügyfelekkel beszéltem.

Szórokozóhelyen, bárban, stb 8 éve nem voltam, barátnőm nem szerette. Fesztiválon soha nem jártam.

Most hétvégén elindultam egyedül egy szórakozóhelyre, de a bejáratnál nem mertem bemenni, inkább visszafordultam. Ismertlen hely, helyzet, nem tudtam mire számitsak bennt.

Kb. egy selejtnek érzem most magam, aki egyedül marad örökre. Barátok nélkül soha nem fog újra kapcsolatom lenni, soha nem lesz családom.

Biztos lesznek olyan rendes emberek itt akik felajànlják, hogy menjek el velük valahova. De megmondom őszintén nagyon szégyellném az arcom, valakivel találkozni ezután, hogy leírtam ide a nyomoromat, lúzerségemet. Nem mernék elmenni egy ilyen találkozásra ezután, főleg hogy külsőleg nem tűnök olyannak, mint amilyen problémáim vannak.