Tönkretesz a jelenléte, de még szörnyűbb h tudom hamarosan teljesen elválnak az útjaink. Tudnék vhogy könnyíteni a helyzetemen, v majd csak az idő segít rajtam?

Már több mint féléve szakítottam a barátommal, de mivel szinte mindennap találkozunk nem tudom túltenni magam rajta. (egy egyetemre, egy szakra járunk)

Pedig a nyáron, már úgy éreztem, h elengedtem őt, alig-alig gondoltam már rá.

Aztán szeptemberben még úgy ahogy elnyomtam az érzelmeimet, de az elmúlt hetekben ugyanolyan pokol mindennap, mint a szakításunk után.

Ez az utolsó félévünk az egyetemen, de hiába tudom, h jobb lesz, ha már nem találkozunk, már az miatt is kivagyok ha belegondolok, h nagyjából másfél hónap múlva örökre elválunk, nem fogom őt látni, hallani stb

Ő volt az 1. nagy szerelem az életemben, de egyből belecsöppentem a lehető legrosszabb helyzetbe.

Ő nem tudom mit érez, gondol, mi van vele, mert 2 mondatot se váltottunk szeptember óta.

Ti voltatok hasonló helyzetben? V mit csinálnátok ilyen szituban? Egyáltalán van erre vmi tanács?