Mi billentett ki titeket annak irányába, hogy végre szakitsatok egy hosszú, de már régen kihűlt kapcsolatban?

19 év után váltam el, igen előbb kellett volna, igen megcsaltam a férjemet nem is 1x. ÉS 2x el is akartam válni, de a férjem nem akart, állandóan erősködött próbáljuk meg változtassunk, és belementem 2x is a gyerekek miatt.

Aztán a gyerekek 17-19 évesek lettek és egyik kollégiumba ment a másik dolgozni,és rájöttem, hogy nem bírok a férjemmel együtt élni, úgy, hogy csak ketten vagyunk, nem bírtam.

De úgy gondoltam 40 évesen, hogy már mindegy már úgy sem találok senkit, akinek komolyan kellenék,

Mondták nagyon sokan mondták, hogy hagyjam ott váljak el, igen egyedül is meg tudtam volna élni simán.

Féltem attól, hogy mivan ha a gyerekek emiatt majd nem állnak velem többé szóbam féltem, hogy örökre egyedül maradok.

végül megismertem valakit aki rádöbbentett arra, hogy 40 évesen még fiatal vagyok és jól nézek ki, és megszerettem és végül elváltam. És 4 éve boldogan élek végre.

A gyerekek megharagudtak elhordtak rib*nak mindennek, de pár hónap után ugyanúgy jöttek hozzám mint előtte.

Nagyon hülye voltam, hogy nem váltam el előbb.

Érzések gondolatok kb ugyanazok voltak amiket az 1es leírt. Besokalltam, tele lett a pohár, egy nap úgy ébredtem elég volt és közölnöm kell vele. Nem volt különösebb kiváltó ok, vagy pillanat, inkább csak úgy mondanám eljött az idő :)

Nálam még nincs happy end, igaz már lassan 1 éve megvolt a válás hivatalosan, azóta nem volt senkim. Rossz a magány, de ezt tudtam hogy valószínűleg sokáig egyedül maradok.

F34

fiatalok voltunk, de már 22 évesen eljutottunk oda, hogy nem tudtam elviselni az akkori páromat

egy az, hogy elmúlt a vonzalom testileg

a másik meg, hogy már beszélgetni se tudtam vele

előkerültek a "régi jó" barátai, akik maximum szakmunkások voltak, gyárban dolgoztak, nekik cikinek számítottam, mert már főiskola mellett rendes főállású munkahelyem volt

ő természetesen nem talált munkát, mert épp hogy csak befejezte a szakmunkásképzőt

otthon se szívesen voltam vele, mert nem volt közös témánk, nem tudtunk hova menni együtt

így 5 év után mondtam neki, hogy szálljon ki az életemből, mert kár folytatni

több év, majdnem 10 után még megkeresett, hogy hátha tudnánk folytatni, de hát csak elutasítani tudtam; ő se jellemben se karrierben nem változott, ráadásul a velem egyidőseket már inkább kerülöm