Hosszú sztori. Szerintetek van esélyem?

Az a lényeg, van egy srác aki nekem egy ideje nagyon tetszik, csakhogy volt barátnője. (Úgy is mondhatnánk, szeretem, mert több, mint tetszik. Folyton ő jár a fejemben.) Legutóbb, mikor összeröffenés volt, egyedül érkezett, látszott, hogy nagyon feszült. Egy negyed óra múlva érkezett a barátnője, szintén nem volt a helyzet magaslatán. Ott voltak, de mindenki érezte a feszkót köztük, nem úgy viselkedtek mint máskor. Nem ültek egymás mellé, nem érintkeztek, nem szóltak egymáshoz. Aztán, már egy ideje ott voltunk, hirtelen szólt a srác a csajnak, menjenek ki beszélni. Amint kiértek az ajtó elé, elkezdtek a folyosón fojtott, de nagyon dühös hangon veszekedni. Nagyon hirtelen jött, de közben megfejtettük, hogy mobilon végig irkáltak egymásnak, szóval ez a kifakadás nem a semmiből jött. Mi folytattuk benn az életet, társasoztunk, de elég hamar eljött, hogy egyikük jött volna, úgyhogy vártunk. Igyekeztünk nem hallgatózni, de azért igazából ők voltak a téma, tudja-e valaki, mi van. Aztán hirtelen behallatszott egy üvöltés, a srác szájából, hogy: ELÉG VOLT! ELEGEM VAN BELŐLED! Nagyon durván hangos volt, és nagyon durván indulatos, kifejezetten ijesztő volt, nekem pl. a hideg futkosott a hátamon. Aztán kivágódott a bejárati ajtó, beviharzott a csaj, de két másodperc múlva már ki is robogott, egyetlen szó nélkül. Csak kivitte a fogasról a cuccait. Aztán csend. Nem tudtuk mi van. Mi ott benn azt se tudtuk, most illik-e ilyenkor megszólalni. XD Na mindegy, a játékot ugye nem folytathattuk, szóval vártunk, pusmogtunk. Egy idő múlva bejött a srác, és mondta, sajnálja, de nem tudja befejezni a társast velünk. Kértük ne menjen el, maradjon. Kicsit maradt, de éreztette, ne kérdezzünk semmit. Aztán elment.

A lényeg, hogy valamikor a dolog alatt, önkéntelenül is vigyorogtam ugye, sőt, azt hiszem önkéntelenül is összedörzsöltem a kezem. De azért volt, mert mint írtam, nagyon-nagyon beleestem ebbe a férfibe, és ez a veszekedés úgymond az én malmomra hajtotta a vizet. Hisz ha szétmennek, akkor lesz egyáltalán esélyem. És mikor felnéztem, az egyik nő ismerősöm nagyon csúnyán nézett rám, összevont szemöldökkel. Látta, hogy én ott örülök. Mikor elkaptam a dühös méregetését, gyorsan megköszörültem a torkom, és próbáltam úgy csinálni, mint aki nem csinált semmit. Mintha mélyen érintene a dolog, és másnak örültem volna. De amúgy nagyon bosszantott, és ha örülök? Csak sajnos, ezzel lelepleztem magam, ha nem hülye a csaj, kitalálja, hogy tetszik a srác. Mondjuk nem tudom az miért baj, de mindenesetre így túl frissen nem vet rám jó fényt. De azért is bosszant, mert hogy ezek szerint ő ugye úgy sajnálta azt a vitát... :P Gondolom bírja a barátnőt és nem akarja hogy szétmenjenek. :P

De itt még nincs vége a történetnek. Sajnos nem tudhattam meg semmi közelebbit. Mindenesetre a csaj facebookjáról eltűnt a kapcsolati állapota, a srácnak viszont maradt. Ezt nem tudtam hova tenni. Elfelejtette a srác? Mert az nem tűnt logikusnak, hogy a csaj van kinn fél lábbal, a srác meg folytatná, mikor egyértelmű volt aznap késő délután, hogy inkább a srác az, aki már besokallt a csajtól. Meg ez hogy elrejtette, a csaj részéről sem feltétlenül sugallt szakítást, hiszen akkor kifejezetten átírta volna egyedülállóra. Igazából óriási mázlimra, a következő közös program nagyon hamar volt, 2-3 napra rá, ami ritka szerencse, mivel egyébként inkább 1-3 hetente van öszröff vagy ritkábban. A srác egyedül érkezett a programra, és végül valaki rá is kérdezett az elején, indulás előtt, várunk még valakit? És nyomatékosan a srácra nézett. Ő pedig mondta a nevét a barátnőjének, hogy nem jön. Később, pont az a csaj aki összevont szemöldökkel nézett rám, kérdezte, mi a helyzet velük, de a srác hárította, hogy erről beszéljen. Nagyon jól éreztük magunkat, én legalábbis különösen. Ez volt az első alkalom, hogy úgy lehettem a sráccal, hogy nem rondít bele valami barátnő. De nem nyomultam, hisz minden olyan friss még. De azért tök sokat dumáltunk, és úgy tűnt, élvezi a társaságom. De nem csak mint barátok, kifejezetten úgy, mint egy szimpatizáló férfi és nő, akik közt ébredezik valami. Akkor azt pecsétes sikernek könyveltem el, de sajnos, nincs vége a történetnek.

Nagyon sok idő telt el, mire legközelebb találkoztunk. Legalábbis az én mércém szerint, úgy bő másfél hét. Közben egyik nap ráírtam, és dumáltunk egy kicsit. :) Nem külső program volt, sima összeröffenés, ugyanott, ahol a hátborzoló kiabálás is történt. Én eléggé elkéstem, pedig nagyon siettem, úgy vártam, hogy újra lássam. teljesen belehabarodtam már, folyton rajta agyalgatok, álmodozok, a mobilomba mindenféle képeket lementegettem róla... Erre megérkeztem, befordulok a nappaliba, és ott ülnek. Mármint sokan, de ők, ketten. Egymás mellett. Teljesen lesápadtam szerintem, hirtelen rosszul is lettem. Nagyon rossz volt, akkora csalódás... Azt hittem ma még közelebb fogunk kerülni, és erre ott vigyorog mellette a csaj, ölében fogja a srác karját. Fú, kegyetlen volt. Amint elhelyezkedtem, siettem fel facebookra, csekkoltam a csaj profilját, amit az elmúlt napokban elfelejtettem, és látom, újra kint van: kapcsolatban. Ha legalább csekkoltam volna, felkészülten ért volna. :( Olyanok voltak mint régen, kézfogás az asztal alatt, a csaj odabújt hozzá, a srác meg puszilgatta a fejét... Ha kérdezték is tőlük, mi volt köztük, az érkezésem előtt lehetett, mert szó sem esett róla amíg ott voltam, szóval nem bírtam ki, rákérdeztem, most akkor minden oké köztük? A barátnője válaszolt, hogy ja, szerinte egyértelmű, és nem volt olyan nagy durranás, mint amilyennek tűnt. Erre mondtam a srác nevét kérdőleg,hogy tőle is szeretném hallani, és azt mondta, pár napja lezárták. Én meg mérges lettem kicsit, úgy jött le, direkt elbagatellizálják a konfliktust, úgyhogy rákérdeztem, nekem úgy tűnt komoly, mikor azt kiabálta, elég volt, elege van belőle. Erre csend lett, és az a nő ismerősöm megint olyan rondán nézett rám, hogy muszáj volt félrenéznem. :D Erre a barátnője törte meg a hirtelen beállt csendet, és mosolyogva mondta, hogy hát ezt ő is mindig mondja neki, hogy ronda volt. A srác meg azt felelte nekem, hagyjuk most már a témát. A barátnő meg egy "naaaa"-zás közepette odadugta a fejét a nyakához, a srác meg megint megsimogatta és adott rá puszit neki. És ennyivel hivatalosan el volt felejtve. És én megint ott ültem esélytelenül. Találkozott a tekintetem azzal a nő ismerősömmel, akiről beszéltem, és így nézett rám pókerarccal, aztán felhúzta egy pillanatra a fél szemöldökét, afféle "na ezt kapd ki" módon, én azonban ezúttal csak néztem rá mérgesen, csalódottan, és a szemöldökjelzése után még rá is vicsorogtam.

Így lenne teljes a történet, jelenleg itt tartunk. Szerintetek lehet, hogy ez gyenge béke, és most már valami megtört köztük, és nem fog sokáig tartani ez az állapot, mielőtt újból hajbakapnak? Vagy ez ilyen múló viszály volt, és dolgozzak azon, hogy kiverjem a fejemből? De igenis mélyen elege volt a barátnőjével, és amennyire csak lehetett egy kapcsolatos emberrel, izzott köztünk a levegő azon a programon. Egy ilyen veszekedés menyire tűnik nektek komolynak? Úgy szeretnék vele összejönni.