Távkapcsolatban éltem, de az emléke még mindig bennem él valahol. Nem igazán tudom elfelejteni ami köztünk volt, mit tehetnék hogy változzon a helyzet?

Sziasztok!! 17-évesen össze jöttem az egyik legjobb barátommal,másik országban él.(Én Vajdaság,ő Budapest)...havi 1 tali.. Különös kapcsolatunk volt,minden lelki támogatást megkaptam tőle,hihetetlen ember volt,jó lelkű stb.. mindig megdicsért,mindig biztatott,mellette olyan különlegesnek éreztem magam,boldognak. Mintha egy láthatatlan kötelék tartott volna össze bennünket. Lelki társam volt,de soha nem éreztem ilyet korábban,még most sem. Volt egy fiú aki már 15-16 éves korom óta tettszett nekem,őt focipályán ismertem meg,nem sokat beszélgettünk.. majd mikor 17-éves lettem össze jártunk filmezni,vele és a legjobb barátjával(barátját korábban is ismertem).. Ahogy mondtam nagyon tetszett ez a fiú,valami különleges érzést kezdett el kihozni belőlem.. volt hogy a Budapesti barátom lejött hozzám,valamit elkértem az itteni barátomtól(ekkor még csak barát volt).. találkoztunk egy bolt előtt,mondtam a páromnak hogy várjon meg egy pillanat és jövök.. elmentem a barátom elé és ideadta amit kértem,de ekkor...... belenéztem a szemébe,és olyat láttam amit senki szemébe nem láttam még soha... vagy egy percig néztem a szemébe,elköszöntem és a párommal haza mentünk.. egész éjjel másnap a barátom szemét láttam magam előtt.. rá 1 hónapra megirtam a havernak* hogy nem tudok többet vele találkozni,mert ha ő elveszi az eszem... beszélgettünk.. rá 2 napra találkoztunk kint a sarkon(kiszöktem az ablakon :D ) és beszélgettünk,nem tudom miért,de megcsókoltam,az az érzés,soha nem bizseregtem csók közben de akkor igen.. (megcsaltam a Budapesti barátom) többször találkoztam az itteni haverral,beleszerettem..(még mindig együtt vagyunk.. ) boldog vagyok mellette,szeretem,és ő is szeret.. de a Budapesti gyereket nem tudom kiverni a fejemből,hogy mi lehetett az a mi közöttünk volt.. amit éreztünk.. mintha egy közeli valakim lett volna..