Volt már veletek olyan, hogy szerettétek, de mégis szakitottatok?

Jól tetted.

Velem is hasonló volt nem is olyan régen. Nagyon jó barátok voltunk az exemmel, de ennyi. Szex nem működött, az apró figyelmességek és érintések eltűntek, közös programjaink egyhangúak voltak és monotonok. A mély beszélgetések viszont megmaradtak, mindkettőnknek fájt a szakítás, de a 20-as éveim első felében nem egy 20 éves házasságban akarnék élni.

Van aki azt mondja, hogy nem szabad eldobni egy olyan kapcsolatot, amivel "nincs baj" (pl nincs megcsalás vagy veszekedés), de vannak olyan nyugodt problémák, amiket egyszerűen nem lehet megoldani. Szerintem a miénk és a tiétek is ilyen. Ilyenkor célszerűbb hagyni a másikat, békében elválni és megőrizni a szép emlékeket. Nyilván hiányozik és hiányozni is fog egy darabig. De ahogy te is mondtad, nem ő maga hiányzik, hanem amilyen régen volt.

Jól igen.

Figyelj, a szerelem kb az egyik legkevésbé fontos tényező egy kapcsolatban, főleg egy hosszabb kapcsolatban. Annál sokkal fontosabb az egymás iránti tisztelet, a bizalom, a figyelmesség, az együttműködés stb.

Ha nem vagy boldog egy kapcsolatban, és úgy érzed, nem kapod meg azt, amit szeretnél, akkor ne maradj benne akkor se, ha szereted az embert (vagy azt, aki régen volt).

Nyilván kvanehéz, de majd túl leszel rajta.

Jól tetted. Nálam is ez volt. Mi még erőltettük mert ő se akart szakítani ennek ellenére. Hát jól meg is csalt...

Sok értelme nincs ha egyértelműen már nem igyekszik életben tartani a lángot.

Jól tetted!

Mondom ezt úgy, hogy én a "másik oldalon" , és rohadtul nem kellemes, egy ideje magamban vacillálok én is... Szintén első kapcsolat, persze, hogy ragaszkodok hozzá.

Nem könnyű, mert itt közben a másik meg mai napig rettenetesen szeret, és látszik, hogy nála minden megvan.. Nálam viszont nincs.

Szeretem, mint embert, barátot, de talán egy jó kapcsolathoz mégsem ez minden, ami kell.

Szerintem hiába mondják itt 1-2-en, hogy ez a legfontosabb. Nem. Én inkább úgy mondanám, hogy EZ IS nagyon fontos, de csak úgy, mint egy jó szex önmagában, vagy a szerelem önmagában, vagy bármi ÖNMAGÁBAN nem kielégítő, és ad boldogságot.

Mivel rajtam is észrevette ezeket a dolgokat a barátom, így én sem tudtam homokba dugni a fejem.. Hogy nem kívánom a közelségét úgy, vagy a szexet vele úgy, vagy hoyg nem szeretek csókolózni vele, elhúzódom sokszor stb. Miközben ölelgetni és odabújni pedig szeretem! Mint barátot és embert is rettenetesen szeretem és nagyra rétékelem. Én vagyok a mindene.

De aztán idővel úgy gondoltam, amikor ezek a dolgok nem szűntek meg, hogy tartozok neki annyival, hogy őszinte leszek. Egyik ilyen alkalommal elmondtam neki, hogy nem vagyok szerelmes, de szeretem őt ettől függetlenül.

Elmondtam azt is, hogy a szexet kevésbé kívánom, nem annyira vonzódom hozzá. ( ÉS hogy nem hiszem, hogy az alacsony libidóm az oka,amivel ő magyarázni szokta.)

Mondtam, hogy sajnálom, és az ő idejét sem akarom húzni, és úgy sem akarom sem magamnak, sem neki, hogy nyugdíjas párként éljünk... Szakítani akartam, bár tényleg kötődtem hozzá, de ekkor beláttam, hogy neki is így lenen a jobb.

Nos, mi nem szakítottunk..

Nem szeretett volna, és én is gyenge voltam, hiszen annyi mindenen keresztülmentünk az évek alatt együtt.. Minden nap együtt keltünk-feküdtünk, törődtünk egymással, megbecsültük egymást..

Kérdeztem, hogy de a kevesebb szex-el mi lesz? Mi lesz akkor még több év múlva??

Azt mondta, hogy ha emiatt szakítunk, akkor hülye vagyok, mert pár év múlva mással is ugyanez lesz..

És ha így van, akkor talán mindegy is.

Mégis úgy gondolom, hogy jól döntöttél, te erősebb voltál. Szerintem ez jobb nem lesz már..

N

Jáj... ez a szakítás utáni önsajnálat és önigazolás hogy jól tettem. Majd mindenki megsímogatja a pici buksimat, mert nekem annyira nagy szükségem van rá... Ember... Emberek...

Ne haragudj meg, de nem tetted jól. Hogy miért nem?

Mert ez a tipikus példája a mostani bal..sz kapcsolatmintának és annak hogy elnőiesednek a férfiak.

Ellaposodott picit, a szerelem kicsit enyhül, dobjuk el! Ettől jobbat nem is tehetünk! Nem ám hogy megjavítjuk. 25ezer áll a sorban.

Ide jössz rinyálni már ne is haragudj, hogy nem vígasztal meg a párod. Wtf? Férfi vagy (annak születtél)... Illetve az leszel. Hát viselkedj is úgy.

"Figyel rám, törődik velem" (Anyuci?!) Nem hinném h az anya szerepet szeretné betölteni.

"Az hiányzik amilyen régen volt" Fontosabb dolog. Te olyan vagy, mint régen voltál? Van e hobbid? Barátaid? Eljársz e velük? Van e önálló életed? Vagy csak rácsimpaszkodva valakire akarsz élni? Vajon két hét múlva újat keresel e, mert azt akarod hogy valaki vigasztaljon stb? (Kapcsolatfüggőség)

Bocsi haver, de ezt elszúrtad... Nemhinném hogy mindent megtettél. A legfontosabb. A nőnek akkor leszel k..vára vonzó, ha önálló életed van, amiben boldog vagy (akár nélküle is). Ettől válik izgalmassá egy férfi és marad meg a szerelem.

Ja és ne a gyakorin rinyálj. Az sem túl férfias. Ez az írás meg pláne nem. Rakd rendbe az önbizalmad, férfiasságod. Ezután még jó eséllyel meg is bocsájt...

Buksi simogatók: jöhet a lepontozás.

Kérdező: bocs, ha nyers voltam.