Van olyan köztetek, hogy boldog párkapcsolatban él, annak ellenére, hogy régebb szakítottatok, de aztán mégis úgy döntöttetek, dolgoztok az ügyön, és most rendben van a dolog?

Jelen!

Én akartam szakítani, mert a pasi nem akart komoly kapcsolatot, nekem meg az összejárkálás kötetlenül már nem felelt meg. Elég idős vagyok, hogy az ígérgetés ne hasson meg, ha utána nem látok változást, úgyhogy fájó szívvel, de véget vetettem a kapcsolatnak.

Két hónap külön vergődés után írt rám, hogy szeretne beszélni, mert benne még vannak lezáratlan dolgok. Sajnos én sem tudtam kiverni a fejemből ennyi idő után sem, minden nap gondoltam rá, úgyhogy belementem, hogy találkozzunk.

Már akkor láttam rajta, hogy megviselte a külön töltött idő, hiába kapálózik, ő is szerelmes lett belém, és most már belátta, hogy lehet ebből valami komolyabb is.

A változást tényleg az első perctől éreztem a teljes viselkedésében (pl. bemutatott ismerősöknek, mikor összefutottunk, amire addig sose volt példa), és hamar fel is vetette, hogy akkor költözzünk össze.

Rövid idő után megkérte a kezem, most már házasok vagyunk, és babát várunk. Azóta is töretlenül tart a pozitív változás, nem csak szöveg volt részéről, hogy tudja, hogy mi volt a baj, és változtatni akar rajta.

Természetesen én is változtattam pár dolgon, mert ez úgy fair.

Nem bánom meg, hogy akkor szakítottam vele, mert úgy és abban a kapcsolatban nekem csak szenvedés volt lenni. Szükség volt erre az időre külön, hogy értékelni tudjuk egymást.

De szerencsére még ennyi év után sem bántam meg, hogy adtam egy esélyt az újrakezdésre, pedig mindig azt mondtam, hogy felmelegítve csak a töltött káposzta.