Helyre fogok jönni valaha mi történik velem? (kicsit hosszú)

Igen. Tényleg jobb lesz idővel.

Nagyon sajnálom. :( Teljesen át érzem a fájdalmad.

A szakítás akkor szakaszai vannak. Olyan mintha elvették volna a "drogot" a szervezettől.

Olvasgass a témában. Nekem segített Megérteni mi zajlik bennem. Persze a szomorúság meg marad egy ideig. Ez egy amolyan gyász folyamat. Meg kell gyászolni a kapcsolatot. Adj időt magadnak. Beszélj róla. Járd végig mi történt.

Nekem sokat segített, hogy el meséltem át egészet. A rossz dolgokat főleg.

Ilyenkor az ember hajlamos csak a jön agyalni. Csak arra emlékezni ami szép volt. Idealizaljuk az exünket.

Sportolj. Nagyon nehéz elindulni, de hidd el, tényleg segít.

Akár itt is írd le mi történt, hogy történt. Nekem tényleg jót tett, hogy kibeszélhettem magamból.

Csak idő idő idő.

Át olyan "jó" tanács, hogy lesz más, sok nő van még, ne érdekeljen. Csak segíteni akarnak.

El felejteni nem fogod, de idővel át látod mi miatt nem működött.

Mindenkivel volt már ilyen, az érzés is ismerős. Én ezt csináltam.

"A szenvedés nevelése, a nagy szenvedésé - hát nem tudjátok, hogy eleddig az ember minden magaslatát csakis ez a nevelés teremtette meg? A léleknek ama feszültségét a balsorsban, amely kitenyészti erejét, borzongását a nagy romlás láttán, leleményét és bátorságát, hogy balsorsot viselje, kitartson benne, azt megmagyarázza és kihasználja, s mindazt, amit csak mélységben, titokban, álarcban, szellemben, furfangban, nagyságba valaha is ajándékul kapott: - hát nem a szenvedés folytán, a nagy szenvedés nevelése folytán kapta ajándékul?"

Átéltem a szenvedést, én is szartam mindenre, csak voltam a fejembe és ahelyett hogy utáltam volna őt ezért, mert megtehettem volna teljesen jogosan, magamba néztem, megnéztem mit hibáztam, új célokat jelöltem ki, majd elkövetkező egy évben csak úgy másztam fel érted. Öröm volt hátra nézni. Erőt kell kovácsolni belőle. Vagy hagyod hogy lehúzzon magával, vagy megküzdesz vele és ezerte kiegyensúlyozottabb életed lesz az ebből a harcból adód megszerzett tapasztalat miatt. Az idő majd segít.

nekem ilyenkor munka és mozgás kellett....

bármilyen nehéz

Sajnálom

Miért szakitottatok?

És mikor? Hogy már neki van másik pasija..?

Hat nagyon hamar túltette magát ezen az egészen

Nekem van egy 2,5 éves kapcsolatom igaz mostanában elég stresszes együtt de ha szakitunk se tudnék ilyen hamar összejönni mással az biztos.

De mindneki más.

En sem tudtam aludni,sem enni es annak ellenere,hogy keveset aludtam nagyon koran felebredtem a hianyara.Minden reggel es este o volt az elso es utolso gondolatom arrol nem is beszelve hanyszor jutott napkozben eszembe.

Nekem az segitett,hogy en ezen tul akartam lenni (igen tobbszor szakitottunk,de akkor csak par hetet ,honapot,de ez vegleges volt) es mindent elkovettem,hogy ne legyen egy keves szabadidom sem,eleg volt este csak ragondolni.Ha nem talalkoztam a barataimmal,biciklizni jartam,elmentem minden egyes eloadasra a szinhazba,kesobb,ahogy az ido is rosszabb lett beiratkoztam jogazni es maganedzohoz igy vannak fix kotott programjaim ,amiket nem tudok lemondani.Neked is elore kell tervezni ,mert en hiaba imadom a barataimat nem volt semmi kedvem kimozdulni,szerelmesek koze menni,illetve nekik sem volt es nincs is mindig idejuk ram.

Meg mindig szeretem a volt paromat es ez nem is fog elmulni iranta szerintem teljesen es igen gondolok ra mindennap,de nem olyan rossz,mint az elejen es a reggeljeim nem gyomorgorccsel kezdodnek. Na remelem lassan a szerelmem iranta lassan egy kicsit mulni fog.