Volt akivel nagyon hírtelen szakítot a párja úgy hogy semmi előjelét nem lehetett látni annak, hogy problémája van?

Ez sosem hirtelen tortenik. En a szakito fel szemszogebol ezt meg tudom neked mondani. Honapokig elnyomtam magamban a rossz erzeseket, probaltam atlendulni rajtuk, hitegetni magamat, majd egy teljesen atlagos delutan, amikor az akkori baratom atjott, tovabb nem birtam, es azon nyomban haza is kuldtem orokre.

Velem volt egyszer ilyen, és lehet, hogy csak én voltam vak meg naiv (életem első párkapcsolata volt), de számomra semmi értelmezhető előjelét nem mutatta. Az lehet, hogy ő magában elnyomta (sőt, biztos), de ez az én szempontomból semennyire sem jött át, és ez nem változtatott a sokkon, amit akkor éreztem, amikor szakított velem. A kapcsolatunk utolsó hónapja- sőt, még az utolsó napja is-, pontosan ugyanolyan volt, mint a legeleje, szenvedélyes, intenzív, csodálatos. Nem beszélt soha arról, hogy problémája lenne velem vagy a kapcsolatunkkal, vitáink alkalmanként persze voltak, de azok mindig megoldással zárultak, sosem voltunk huzamosabb időn keresztül haragban. Nem csalt meg (biztosan tudom, miután szakítottunk is hosszú időn keresztül egyedül volt, és a baráti társaság is közös volt még akkoriban), nem az volt, hogy valamiféle veszekedés indította útjára az egészet, egyszer csak egy fantasztikus együtt töltött hétvége után jött az üzenet, hogy "találkozzunk, beszélnünk kell". És jött a pofáraesés. Hogy ő már egy ideje nem szerelmes és ezt nem bírja tovább. Ennyi. Nem hibáztatott senkit és semmit, egyszerűen csak tényközlés volt. Amúgy haragudni sem tudtam rá sosem emiatt, mert nagyon korrekt volt, őszinte, csak kár, hogy a kapcsolatunk alatt nem volt ilyen nyílt az érzelmeivel (illetve azok hiányával) kapcsolatban. Előtte a kapcsolatunk alatt végig a felhők felett lebegtem a boldogságtól, amikor meg ezt mondta, abban a pillanatban zuhantam le a mélybe. Az emlék amúgy nagyon élénk, iszonyatosan fájt, és rendkívül hosszú időbe telt, amíg feldolgoztam. De ez már évekkel ezelőtt volt, és megjegyzem immáron több kapcsolattal a hátam mögött visszaemlékezve sem tudok rámutatni egy olyan előjelre sem, amit ha akkor észreveszek, előre láthattam volna.