Kinek milyen a szakítás ha mással szakít és ha vele szakítanak?

Mindenképpen fáj. És ha te szakítasz, ha veled szakítanak, akkor is fog utána hiányozni, ő maga is, meg bizonyos dolgok is amiket szerettél vele, benne.

A neten már végeláthatatlan sok cikk van a témában, hogy milyen folyamat a szakítás, és mit érdemes utána tenni....először is adj időt magadnak, hogy meggyászold a kapcsolatot, sírj nyugodtan amikor jól esik...aztán foglald le magad, hobbi, sport, nyelvtanulás stb....úgyis az idő fog majd segíteni.

A legutóbbi kapcsolatomnak nyáron lett vége. A családjának van egy külfdi vállalkozása és a nyarat kint töltötte és ott dolgozott. A miénk már alapból távkapcsolat volt. Miután kiment, szinte teljes fordulatot vett minden. Naponta, két naponta beszéltünk esténként pár mondatot. Állítása szerint nem volt sok szabadideje, viszont ha napközben beléptem messengerre, akkor az elérhetők listáján első helyen láttam (és korábban írta is, hogy bármikor kimehet szünetre). Ha írtam neki valami spontán dolgot napközben, arra nem válaszolt, csak megnézte. Írtam a hónapfordulónkkal kapcsolatban is egy üzenetet, elküldtem egy közös képet is amit még nem látott. Aznap pont ide-oda szaladgálós, nyűgös napom volt és mikor hazaértem, akkor nagy izgatottan néztem meg mit reagált, de csak annyi történt, hogy úgy 3 órával korábban megnézte, majd megint pár órával később válaszolt egy puszidobó emojival. Kezdtem megunni ezt a minimális reagálást. Facebookon lájkolgatott ezt-azt, egy csoportos beszélgetésben is beszélgetett és nem úgy mint akinek annyi dolga van. Elkezdtem nem írni neki, kíváncsi voltam, hogy ha én nem írok, akkor ő megteszi-e, de nem... Pár napig csend volt, majd ő kezdeményezte, hogy szakítsunk.

Egy pár hétig csak örültem, hogy vége, mert ez a látja de nem válaszol dolog már kikészített. Aztán ahogy telt az idő, elkezdtem érezni a hiányát. Amikor úgy gondolom hogy már nem érdekel annyira, akkor rámír. Semmi olyan nem esik szóba, csak vagy a segítségemet kéri, vagy unatkozik és csevegni akar. Lassan egy éve lenne hogy összejöttünk, fél éve már, hogy szakítottunk, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből. Elég vacak helyzet, igazából meg sem beszéltük a dolgokat, csak szakítottunk. Én meg nem akarom felhozni, hogy legyen valami megint, mert ő akarta a szakítást. Csendben elszenvedek magamban és hátha egyszer elmúlik. :D

(Bocsi a regényért)

Mind a 3 esetben ja..ja..ez fura lesz. De kozos megegyezes alapjan dontottunk ugy hogy vege..szakitunk.. es egyik sem viselt meg!!! Elfogadtam. Pedig volt egy 5 eves kapcsolatom. Szerelmes voltam szerettem az exemet(exeimet) megis par nap alatt sikerult tul lennem rajtuk. Durvan 3-4nap. Ez ido alatt eszembe jutott par dolog. De bogni egyikuk utan sem bogtem! Tenyleg!

Sot! Engem egyszer megcsaltak,de akkor sajat magam dobbentem meg..hogy semmi reakciot nem valtott belolem ki. Csak szimplan belenyugodtam..azonnal felfogtam es nem erdekelt az illeto. Emelt fovel tavoztam. A hapsi azthitte majd bogni fogok vagy kiabalok vele. Hat ez elmaradt. Uresseget ereztem es undort

A kovetkezo nap mar eszembe se jutott probaltam massal torodni. Egy ember utan sem fogok depresszioba esni. Senki nem erdemli meg a konnyeimet. :D

L