Mit tegyek, ha úgy érzem, nem bánik megfelelően velem mégsem szeretnék egyedül maradni?

Már elég régóta bunkón viselkedik velem a barátom, de egyszerűen "félek" egyedül maradni. 16 éves koromban kezdtem el járni az első barátommal, ő a második, vele 19 éves koromban, de kb egyik kapcsolatból léptem a másikba. Most 24 éves vagyok, és 5 éve együtt élünk. Ha belegondolok, hogy nem lenne itt, mégis folyamatosan csak sírok, vagy hogy nem vacsorázunk együtt, nem jön haza többet már... Most is ömlenek a könnyeim. De közben belül tudom, hogy nem jó az, ahogy most van. A környezetemben is mindenki kérdezi, hogy hogy bírom ezt, ahogy viselkedik velem és hogy ők már réges rég kidobták volna. De nem tudom elképzelni, hogy nélküle éljek itt és teljesen "magamra legyek utalva". Ismerkedni is képtelen vagyok másokkal, lehet, nem is találnék soha magamnak mást. Az a rengeteg dolog amin átmentünk a sok jó emlék, a közös hülyeségek meg alapból ő is annyira hiányozna... Hogyan lehet túlélni egy ilyen szakítást? Nem tudom elképzelni egyszerűen, én már most is belehalok pedig nem is szakítottunk...