Ha két ember tényleg nagyon szereti egymást, miért nem tudnak kompromisszumot kötni?

Az emberek túl sokat gondolkodnak ahelyett, hogy a jelenben élnének. Ez alól én sem vagyok kivétel. Ez a problémáink 95%-ának az oka. Nem hagyjuk a jelent olyannak, amilyen, mindig harcolunk és ellenállunk.

Majd a szenvedés elhozza a felismerést, aztán a változást.

Szerintem ez attól is függ, hogy konkrétan miről van szó, mert vannak olyan dolgok, amikben nem igazán lehet kompromisszumot kötni, főleg ha két ember eléggé eltérő személyiségű vagy eltérő igényeik vannak.

De az is lehet, hogy mégse szeretik annyira egymást. Minden kapcsolaton dolgozni kell, ebbe beletartoznak a kompromisszumok is. Persze azok, akik "tökéletes" kapcsolatra vágynak és azt hiszik, hogy ilyen létezik, azok képesek kis dolgok miatt is szakítani.

A kompromisszum gyakran nehéz kérdés.

Például az egyik fél minden este bulizni menne, a másik sosem.

A kompromisszum az lesz, hogy 3-4 este elmennek, aminek az az eredménye, hogy a bulizós fél úgy érzi, hogy alig járnak, az otthon ülős pedig, hogy egyfolytában, mindketten azt látják, hogy milyen sokat feladtak, és közben mindketten elégedetlenek.

Az ilyen eseteken pedig nem segít a rózsaszín köd, néha jobb külön.