Szakítottatok már férfival azért mert egy vesztes volt?

Csak ezért nem szakítottam volna velük. Viszont sajnos mindkét esetben elrontotta közvetetten emiatt az egész kapcsolatot a másik fél.

Persze nekem is nehéz volt azt tolerálni, hogy hatalmas tervei vannak, elméletileg hú de küzd ezekért, de a valóságban 3 év alatt semmilyen előrelépést nem láttam. Viszont éjt nappallá téve dolgozott, mert neki kell a pénz a céljaihoz. Ezzel persze az egész kapcsolatot tönkretette, mert rám semennyi időt meg energiát nem szánt. Amit el tudtam volna fogadni ha ezt a pénzt nem totál baromságokra szórta volna el, vagy haladt volna bármerre az életével.

A másik párom szintén hasonló volt. Hatalmas tervek, nulla megvalósítás. Viszont emiatt az én sikereimnek sem tudott örülni. Mindig ha elértem valamit vagy haladtam egy lépést a célom felé azonnal megpróbálta elhitetni, hogy ez hülyeség és nem nagy dolog és "nekem könnyű". Elegem lett belőle, hogy én mindig mindenben támogattam de mégis ezt kapom vissza. Lassan elkezdett szinte gyűlölni azért, mert tudtam haladni.

Szóval nem az volt a baj, hogy nem volt pénzük vagy nem haladtak. Hanem a hozzáállásuk ehhez az egészhez. Meg az, hogy elcseszték az egész kapcsolatot olyan idióta célokért amiket egyértelműen soha nem fognak elérni. Annyira hajtották a pénzt, hogy fel sem fogták, hogy a kapcsolatba is kell energiát fektetni ahhoz, hogy működőképes legyen. Nincs bajom azzal, ha valaki nem áll jól anyagilag. De azzal már igen, ha ezt a kapcsolaton veri le.

Nem közvetlenül ezért, hanem azért, amit ez jelent. Hogy nem képes a saját életéért úgy igazán felelősséget vállalni. Azt várja, hogy valaki segítsen rajta. A párkapcsolatától jó eséllyel azt fogja várni, hogy a partnere legyen az anyukája kb. Akit azért dughat is.

Én voltam ilyen helyzetben, és sajnos nem szakítottam, pontosan azért, mert nehogy már nekem csak a pénz számítson. Pedig szakítanom kellett volna, ugyanis egy sokkal nagyobb személyiségbeli problémát jelzett ez... pórul is jártam.