Ha így érzek értelmetlen még a szakítás?

Van egy másfél éves párkapcsolatom, nagyon szeretem a barátomat és tulajdonképpen semmi problémánk sincs a kapcsolatban. Az egyetlen ami az én fejemben egyre inkább motoszkál, hogy 17 éves vagyok, úgy érzem ( mindenkitől ezt hallom) hogy jobban járnék, ha még tapasztalnék kicsit, szívesen megismernék más embereket, bennem van az ismerkedésvágy, mielőtt elköteleződnék életem első szereméhez (ő 22). Úgy érzem, hogy most vagyok fiatal, most kell ezekkel foglalkozni, sose lesz már ennél kevesebb dolgom és problémám mint ebben az életszakaszban. És itt jöna másik része a dolognak, hogy egyrészt ez igazságtalan a barátommal szemben, minél hamarabb szeretném ezt eldönteni, mert nem akarok semmiképp “játszadozni” vele, tényleg szeretem őt és mély érzések fűznek hozzá. Nem tudom, hogy el tudnám e nyomni magamban ezt a tapasztalásvágyat, és tudnék e csak a kapcsolatomra koncentrálni.. de ugyanakkor egy tökéletesen működő kapcsolatot sem szeretnék egy ilyenért eldobni, annyi mindent hallok az ismerőseimtől, hogy milyen szörnyen tudnak viselkedni a ( értelmes egyetemre járó) férfiak, és ez az általánosabb, valószínűleg én vagyok “elkényeztetve” a barátom által, de nem akarnék a másik pólusba belekóstolni.