Amikor ti szakítottatok a másikkal éreztétek azt, hogy nálatok van alapvetően az irányítás, és ti vagytok a feljebbvaló fél?

Maximum egy egoista ember érezhet ilyet.

Amúgy sincs abban a helyzet ki van lejjebb vagy feljebb, hisz már értelmét veszti.

Fú egyes a fején ütötte a szöget.

Pontosan ezért szakítottam, mert ezt a langyos kakit, amiben megszokásból ül (meló, lusta, semmi program, böfög, fingik..) ezt egy percig se tovább. Majd talán egyszer belátja, hogy igazam volt, de valószínűleg inkább sose fogja, 35 évesen már nem változik meg.

29n

Igen, éreztem.

De nem így fogalmaznám meg ahogy írod, hanem úgy hogy te lelkileg már más szinten vagy mint ő. Te már magasabb szintet értél el önismeretben, önfejlődésben,lelkileg, mint ő. Jobban tudod mit akarsz, hova tartasz, mire vágysz mint ő, vagy ő ezt amit szeretnél épp nem tudja megadni, hiszen nem egy szinten vagytok, már nem ugyan ott tartotok. Ez szerintem alapvetően nem probléma, hiszen mindannyian mások vagyok, máshogy változunk, fejlődünk. Szakításkor is ezt el lehet szépen mondani, hogy te úgy érzed, hogy máshol tartasz, más korszakodban vagy mint ő, és ez a kettő nem összeegyeztethető párkapcsolati szinten.

De nem rónám rá, nem hibáztatnám emiatt, hiszen lehet pont a szakítás fogja őt is fejleszteni.