Létezhet, hogy 9 év után is valaki szerelmes az első nagy szerelmébe, még ha nincsenek is együtt?

Úgy szerettünk régen egymásba, hogy épp nem kerestünk senkit (mert már pár hetes kapcsolatba voltunk mindketten, aminek vége lett..), véletlen ismertük meg egymást, és olyan villámcsapás szerűen beleszerettünk egymásba, aztán többet találkoztunk és összejöttünk.. (én ekkor 17, ő 19)

kb. 1,5 év után szakítottunk, úgy hogy mindketten szerettük egymást..

több mint két év után ismét kb. 1,5 évet ismét együtt voltunk és együtt is éltünk, szakítottunk ismét úgy, hogy szerettük még egymást, mindig hirtelen felindulás volt, nem gondoltuk át teljesen...

utolsó szakítás azért volt mert arra voltam kiváncsi, hogy küzdene-e értem, így elküldtem, pár napig darabig győzködött is neten, de személyesen nem jött utánam (állítása szerint ő nem az a fajta, aki könyörögni fog) pedig épp erre vártam, mert akkoriban úgy éreztem, hogy elhanyagolt (egyik rokona hozzánk költözött, ami megviselte a kapcsolatunk) és szerettem volna ha valamit tesz értem...

már több mint 3 éve ismét nem találkoztunk azóta.. megesik hogy írunk és gondolunk egymásra, és ha ki se mondjuk még szeretjük egymást.

Szerintetek létezhet, hogy valóban igazán szeretjük egymást és ezért nem tudunk egymástól szabadulni, vagy csak önző módon nemhagyjuk egymást továbblépni ?

Lehet, hogy a kapcsolataink nem olyan tökéletesek, mint ez volt és azért hiányoljuk egymást, vagy épp ez miatt nem tudnak tökéletesek lenni a kapcsolataink másokkal?

Mit tennétek hasonló helyzetbe, járt valaki hasonlóan? Inkább végleg törölnétek egymást tiltanátok mindehonnan, hogy ne lehessen komunikálni és kibírnátok hogy nem keresitek egymást és mással élnétek az életet, vagy pedig minden és mindenki ellenére együtt lennétek újra és lehetőleg végleg vagy ha már 2x szétmegyünk úgyis szétmennénk?

Tudom senki nem lehet a helyemben, és nem élheti az életem helyettem, de érdekelne, hogy más emberek, hogy döntenének ilyen helyzetbe.