Honnan lehet tudni, hogy csak kényszer miatt szeretünk valakit?

Igazából egyszerű. Ha tényleg szereted, magára arra az emberre vágysz. Ha nem, akkor megelégszel bárkivel, aki az utadba kerül.

És igen, ha nem zártál le egy kapcsolatot tisztességgel, jobb gyászolni. Mondják itt sűrűn, hogy egy másik szerelem majd elmúlasztja a fájdalmat...hát valószínűleg csak még nagyobb csávába kerülsz hosszútávon miatta.

Csak én gondolom úgy, hogy általánosságban az ember hozzáállása - egy ideig legalábbis- alapból az, hogy még a sz.har is jobb a semminél?

Persze az élelmesebb és öntudatosabb előbb-utóbb így is kilép belőle. De sajnos ez picit olyan emberi tulajdonság, nem hiába vannak sokan ilyen helyzetben, vagy házasodnak sokan így, vagy csinálnak gyereket egy rosszabb kapcsolatban.

Egót félretéve, ez egy általános jelenség, gondolom sokan tudnak rá példákat mondani. Sz.har dolog, de emberekre nagy részére jellemző dolog, ez van.

# 9

Tudom én, nem is azt írtam, hogy ez a helyes, vagy a jó. :/ Egy ilyen kapcsolatban egyik fél sem boldog igazán..

Csak mégis az emberi természetben van benne valahol, hogy a biztonságot, a megszokottat akarják megtartani, mert alapvetően a stabilitásra törekszünk. A változás meg ismeretlen is, félelmetes is, és nagyon nem biztos dolog, kockázatos.

Ettől még sokszor rossz dolog. A kapcsolatok zömében pl megcsalás sem lenne, ha nem lenne ott az a görcsös ragaszkodás. Néha túl sokáig ragaszkodunk a megszokotthoz.