Gátlás legyőzése?

Úgy, hogy amikor néztem a tv-ben a számomra nagyon szimpatikus embereket nyilatkozni, akkor azt vettem észre, hogy nem a pénzük miatt, nem a külsejük miatt van a laza eleganciájuk, hanem mert nem törődnek azzal, hogy ki mit gondol róluk. Be mernek olyan helyzeteket is vállalni, amiben nevetségessé válnak, de pont emiatt, hogy nem görcsölnek rá, felülkerekednek ezen.

Legutóbb pl láttam pár bushcraft videót. A legtöbben öntelt hólyagok osztják az észt, és szinte mind azt mutatja a videón, hogy ők mennyire felkészültek, tökéletesek, mennyi mindent tudnak. Miközben néztem őket, olyan ellenszenvet váltottak ki belőlem, hogy a legtöbbet végig sem tudtam nézni. Aztán jött egy pasi, aki nem szólt semmit, csak tette a dolgát. Többek között felrögzített egy függőágyat 2 fára, aztán belefeküdt kipróbálni. De a kötél elszakadt, és ő lehuppant a földre. Kivághatta volna ezt a videóból, de nem tette. Összekötötte az elszakadt kötelet, és újra rögzítette a fához. Újra belefeküdt kipróbálni, és immáron jó lett. De ahogy sajnálni se kezdte el magát az elején, úgy tömjénezni se tömjénezte magát a végén, hanem csinálta tovább a dolgát. Annyira emberi volt, annyira szimpatikus, hogy akkor rájöttem, hogy mindenki bénázik, vagy van hibája, az igazi különbség csak az, hogy helyén van-e az illető értékrendje, és a helyén tudja-e ezt kezelni, ettől lesz valaki emberileg nagyobb a másiknál, nem a hibátlanságtól. Van aki kivágja a vidiből a cikis részeket, hogy tökéletesnek látszódjon, és van aki nem, mert tudja, hogy a lényeg nem ez. Azóta én is igyekszem így állni a dolgokhoz.