Nektek tetszett már egyetemen tanárotok?

Tetszett, én 40 éves voltam, ő meg 50.

Kapcsolatban éltünk mindketten, így csak érezni lehetett a vonzást, más nem történt.

Igen, tetszett. Igen, voltak konkrétabb közeledések, az én 22 és 23 éves, illetve az ő 31-32 éves kora között. Igen, másfél-két évig ment a körüludvarolgatás, a szemezgetés, a szép emailek, pezsgő szócsaták meg minden :) de csak ilyen szinten. Ugyanis ő házas, családos ember, én pedig sosem voltam egy ócska lotyó, hogy belekontárkodjak más kapcsolatába. Egyszerűen csak érzékeltük mindketten, hogy nagyon megvan a közös hullámhossz, néha félszavakból is értettük egymást, és bármikor számíthattunk egymásra: én rá, ha segítség kellett bármiben, ő rám, ha kételkedett 1-2 tanári módszere helyességét illetően vagy kellett egy önként jelentkező egy feladatra.

És ennyiben maradtunk. Már nincs semmi, mert próbált volna velem többet dumálni óra után, de annyira megijedtem, amikor rájöttem, az általam idealizált, halálosan jó pasi PONTOSAN olyan, mint amilyennek elképzeltem... hogy már futottam is a másik irányba legközelebb. Gyakorlatilag minden értelemben.

Ma úgy gyűlöl, hogy már köszönni sem tud, és az utcán szó szerint kikerül. A mai napig nem tudom, mi a pontos bűnöm, talán, hogy végül sosem feküdtünk le, még csak egy csók se történt...de nem bánom, mert így legalább tükörbe tudok még nézni. És azóta is mosolyogva gondolok vissza azokra a felejthetetlen, néha arcpirítóan zavarba ejtő pillanatokra. :)