Erről nektek mi a sajátos véleményetek?

A történetem a következő, múlt évben szeptemberben az egyetemen megismerkedtem egy leányzóval, nagyon szimpatikus volt, lány nekem ennyire nem tetszett még soha, akkor találkozgattunk és tényleg, számomra legalábbis, úgy nézett ki, hogy összefogunk jönni ( jó reggelt üzenetek, búcsúzkodások, alapvető figyelmességek ) én az egyik legjobb barátnőjével jóban voltam és infózgatott nekem amit tudott, sokat nem, mert nem beszéltek hasonló témákról, azonban x idő után elkezdett rohamosan romlani a kapcsolatunk, végül az imént említett lány barátom konkrétan rákérdezett nála, hogy mi lesz velünk, ennek mostanra 1 éve volt pontosan. Azt mondta neki, hogy soha nem tetszettem neki, de nekem egyáltalán nem úgy tűnt, sőt, még csak azt sem mondanám, hogy "megfojtottam" volna a közelségemmel, hetente többször találkoztunk az egyetemen, de amikor csak mi ketten voltunk ott abból heti 1nél ( 2, hogyha a közös edzést is belevesszük ) több nem volt. 3 hónapos mély szomorúság után , mely nálam teljes elszigetelődést takart, újra elkezdtem társaságokba járni és hasonlók, elkönyveltem magamban, hogy rendben, külsőre nálam ő a very best, de belülről aranyom rohad és mindazok ellenére is, hogy vannak olyan tulajdonságai, amik nekem nagyon tetszettek, ott voltak azok a hazugságok és füllentések amik nem. Úgy gondoltam, májussal, hogy na jól van, kihevertem ezt a lányt magamból, sőt június elsején össze is vesztünk ugyanis írt nekem és meg konkrétan rákérdeztem, hogy mi minek beszélünk? Tehát, úgy éreztem magam, hogy végre túl vagyok rajta, azonban a napokban beütött a krach, nem beszéltem vele semmit sem, van rá precedens, hogy nem is köszönünk egymásnak, de mikor a társaság megköveteli akkor ezt megejtjük, egy hasonló késő esti gondolkozós tevékenységem folyamán fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire örülnék neki, hogyha őt tudhatnám barátnőmnek, viszont a racionalitás határán továbbá is tudom, hogy ő olyan jegyekkel is bír amik nálam rendkívül negatívak. Mit csináljak? Érzem, hogy nem vagyok igazán boldog