Melyik érzés erősebb? Melyik mélyebb? (Szerintetek)

Ez a kérdést egyszer már feltetted csak más szavakkal.Gyereked nincs nem is tudod mit jelent az csak fel vagy háborodva hogy egy anya jobban szereti a gyerekét mint a párját mert a gyerek kirepül.Egy anya ha a felnőtt gyerekére néz ugyanúgy azt a kis pólyás babát látja akit megszült .Az anyai szeretetet semmihez nem szabad és nem is lehet hasonlítani mert a világon mindig édesanyád fog téged a legjobban szeretni feltétel nélkül akármilyen is vagy erről szól az anyának lenni.Persze vannak kivételek de ők nem anyák csak egy nő aki megszült

Hidd el, hogy a gyermek-szülő közti szeretetnél nincsen erősebb, legalábbis addig, amíg a gyerek le nem válik. Ezért van olyan sok megcsalás. Ismerek olyat, aki közel 20 éven át élt egy megromlott házasságban, míg a gyerekei ki nem repültek, mert nem akart hétvégi apuka lenni. Közben volt egy nagy szerelme, akivel 10 éven át csalta a feleséget, de azt mondta, nem tudta otthagyni érte a gyerekeit. Őrületesen erősnek tűnik a szerelem érzése, halálos veszély, de hidd el, nem erősebb a gyerek iránti szeretetnél. Nagyon sok szerelem ment a süllyesztőbe, mert a férfi vagy a nő a gyerekei miatt nem vált el. Nem az az átlagos, hogy van egy apa, aki rá se bagóz a gyerekeire, a legtöbb szülő igenis él-hal a gyerekért és még egy szerelmet is képes értük beáldozni. Akár olyan módon, hogy titkos viszonyba kezd, de a másik megunja, megalázónak érzi és kilép.

Az a helyzet, hogy amikor megszületett a kislányom, kb. 1,5-2 évig szó szerint szerelmes voltam belé. El nem tudtam képzelni, hogy ilyen kötelék jön létre a születésével, erre nem lehet előre felkészülni, én pl. kifejezetten aggódtam, tudom-e majd szeretni, mert nem én akartam igazán gyereket, hanem a férjem. Erre puff, annyira beleszerettem a kisbabámba, pont mint a szerelemben, le se tudtam venni róla a szemem. Akkor előtérbe került ő, és mindenkinél fontosabbá vált, a férjemnél is. De nálunk ez azért nem okozott gondot, mert a férjem ugyanilyen szerelmes lett a kislányába. Évek alatt ez lecsendesedett, sajnos a munkába állás leválaszt a gyerekről, akár akarod akár nem, de nekem most is a gyerekem a fontosabb. Nem mondom, hogy ez így biztosan jó, de ezt érzem. Az viszont nagy hiba, amikor a szül nem tud elengedni és nem érti meg, hogy a gyerek feladata a leválás és teljesen természetes, hogy felnőttként már nem úgy szereti a szüleit, mint gyerekként. Az én házasságom tönkrement egyébként és pont amiatt, mert egy nagyon nagy konfliktusban a férjem az anyját választotta és nem engem, pedig az anyja nagyon erkölcstelen volt abban a szituációban és mégis inkább ő mellé állt. Ez az egészségtelen, amikor valaki még ilyen helyzetben is a szüleit választja. Én nem mondom, hogy mindig mellém kell állni, ha nincs igazam, nem kell, de az egy olyan szituáció volt, amiben nem az volt a kérdés, hogy kinek kell igazat adni, ennek ellenére nem állt ki mellettem.

Kedves kérdező hát ha ránézek a fiamra én látom benne a kisbabát az ovis kisfiút és látom és látom a felnőtt férfit aki már kirepült nincs ezzel semmi baj hogy egy anya ha ránéz a gyerekére visszagondol hogy milyen pici volt amikor megszületett és hogy eltelt az idő milyen hamar és felnőtt.Van barátnője akibe szerelmes nyilván ő a fontosabb neki ez igy is van rendjén de engem is szeret mert én adtam neki életet és én neveltem fel. Szerelmes még lehet másba is de az anyja mindig én maradok.Abban egyetértek hogy a szerelme fontosabb kell legyen mint a szülei.A férjemnek is fontosabb vagyok mint az anyja és nagyon szeretem az anyósomat és ő is engem soha nem szólt bele a házasságunkba ha összevesztünk sem állt egyik oldalra sem azt mondta ezt nektek kell megoldani mert aztán ti kibékültök és én leszek a rossz.

Én szeretem a dolgokat az evolúció oldaláról megközelíteni. Egy szülőhöz fűződő érzelemnek nincs célja és nincs jövője, míg a párkapcsolatnak van.