Hazaértem érzés? Milyen?

Nem tom szerintem rossz a kategoria de én nagyon sokszor megtapasztaltam mikor haza jöttem a sulibol és mondtam “ahhh végre otthon...” egy hosszu nap után 😂😅🧐😬😓😏

Nem "kikötöttem"-re gondoltál? Amikor hosszú keresgélés után végre megtalálod az igazit.

Nem tudom, ilyet sose éreztem, pedig voltam már szerelmes, és van mögöttem pár hosszú kapcsolat, akikhez volt ragaszkodásom, de realista vagyok, és tisztában vagyok vele, hogy semmi sem tart örökké.

Olyan érzés, mint a nyugalom. Semmi extra, csak túl van lihegve a kifejezés, ha túl nagy a rózsaszín köd.

Korábban éveken át éreztem azt, hogy mennem kell, mert máshol dolgom van, valamit még meg kell tenni, valaki vár rám, és ez akkor sem hagyott nyugodni, amikor egy amúgy probléma mentes párkapcsolatban voltam. Amikor megismertem a páromat, aki mellett elfogott ez a hazaértem érzés, ez egyszerűen megszűnt, és teljességgel magától értetődő dolog lett az, hogy mi megismerkedünk, összejövünk, együtt leszünk. Hiába találkozok azóta dekoratívabb, fiatalabb, ránézésre vonzóbb nőkkel, egyszerűen azt érzem, hogy a párom az, akivel le szeretném élni az életemet, aki mellett önmagam lehetek, túlélhetünk bármit, és ha mellette ér a vég, nem fogom azt érezni, hogy kihagytam a lehetőségeimet az életben.

Azt éreztem mellette ülve a Duna parton, hogy szerelmes vagyok és végtelenül nyugodt. Nem reszkettem, mint a kocsonya, nem liftezett a gyomrom, nem féltem a szemébe nézni. Minden más szerelemnél halálfélelmem volt az illető közelében és ez is közrejátszott abban, hogy soha nem is teljesedtek be azok a vonzalmak, elmenekültem tőlük. Aki mellett hazaértem, amellett boldog és nyugodt voltam. Valamennyire bevált ez a megérzés, mert 10 év, házasság, gyerek lett belőle. De aztán viszonylag hamar elromlott az egész a hülyeségei miatt. Ettől függetlenül szerelem volt. A problémák idején jött helyesebb, akivel a gyomrom is liftezett, de őt kerestem benne és nem találtam, és rájöttem, hogy nincs értelme váltani, mert nem tudok mást szeretni. Nem tudom elmondani, mennyi nehézségen vitt át ez a hazaértem szerelem. Senki mást nem bírtam volna ilyen hosszan elviselni. Akibe nem vagyok szerelmes, azt egész egyszerűen unom. De el tudott múlni ez is, bár nagyon nagyot hibázott ellenem és az értékrendem ellen, szinte egyetlen pillanat alatt múlt el belőlem minden érzés iránta. Teljesen közömbössé váltam. 1,5 év múlva jött egy nagy szerelem, kézremegős, gyomorliftezős, megfagytam a közelében, nem is lett belőle semmi. Megint eltelt 1,5 év és most van valaki, aki mellett megint azt érzem, hogy hazaértem. Csak az a furcsa, hogy nem érzek mellette szerelmet. Azt hiszem, még túl sérült vagyok attól a megfagytam szerelemtől és egész egyszerűen képtelen vagyok szerelmet érezni. Sajnálom, ha emiatt fogom elveszíteni őt. Olyan nyíltan néz a szemembe, de nem tudom állni a tekintetét, mert úgy érzem, becsapom. Pedig tényleg azt érzem, őt kerestem egész életemben és mellette jó volna megöregedni.