Miért csak úgy tudok szerelmes lenni, hogy közben félek, hogy elhagynak?

Minden eddigi a kapcsolatomban megvolt ez az érzésem, hogy emiatt és emiatt nem vagyok elég jó, találni fog nálam jobbat... Nem akarom saját magamat és a kapcsolatomat szabotálni. Ha óvatosan engedek a félelmemnek, és rákérdezek a barátomnál, látom, hogy nem is érti igazán, hogyan jutott ez most eszembe. Ha egy barátomnak mondom el ezt, vagy csak hallok másokat beszélni a kapcsolatokhoz való hozzáállásukról, érzékelem, hogy valahogy senkinek nincsenek ilyen kényszeres gondolatai, mint nekem. De olyan, mintha valami folyamatosan súgná a fülembe, hogy hiába jó minden, akkor is ott fognak hagyni, mert én erre vagyok predesztinálva.