Kinek voltál a szerelme? (Ha voltál, csak úgy nem engedi feltenni.)

Még kamasz koromban volt egy fiú a szomszéd házban, egy baráti társaságba jártunk. Nagyon szerelmes volt belém éveken át. Szerintem kb bármit megtett volna értem, sokszor hozott ajándékokat. Nagyon kínos volt és sajnáltam is, de egyszerűen semmilyen szinten nem tudtam ezt viszonozni, nyilván meg is mondtam neki.

Aztán felnőttünk, mindenki másfelé költözött és megszakadt a kapcsolat, de még mindig eszembe jut néha.

Az eddigi összes párom (elmondták), férfiak akiket jó barátomnak hittem(azután mondták el, hogy elmúlt, úgyhogy megmaradhatott a barátság) , random osztálytársam (elmondta, de tudta, hogy nekem ő nem jön be).

Nő

Két ilyen volt. Az egyik egy srác egy tanfolyamról. Sosem mondta a szemembe, de egyértelmű volt a viselkedéséből, hogy bejövök neki, aztán még évekig próbálta keresni a társaságom, pedig már rég nem járt össze a banda sem. Mindig lepattintottam, mert nem jött be egyáltalán, aztán végül évek után alábbhagyott a dolog részéről.

A másik szintén egy tanfolyam keretein belül történt, pár évvel korábban, járt oda egy testvérpár, akik elég helyesek voltak, mindkettő tetszett, végül egyikükkel összejöttem. Csak pár hónapig tartott, kiderült, hogy nem passzolunk össze, de miután szétmentünk, a tesója megkeresett, és elmondta, hogy már a tanfolyam alatt is nagyon tetszettem neki, és ez azóta csak fokozódott, és randira hívott. A dolog pikantériája, hogy nekem eleve ő tetszett jobban, és mint utóbb kiderült, személyiségben is teljesen összepasszoltunk, úgyhogy végül két évig voltunk együtt.

Nekem is inkabb gyerekkor amikor még nincsenek elvàràsok.

Suliban az lett belém szerelmes akivel pl autoskartyaztam a pad alatt oràn.

Vagy masik, kivel egy helyen laktunk igy neha együtt jartunk haza.

Vagy egy intezetis akivel együtt setàltattunk kutyàt.

Nem azt nézték még akkor kinek milye van hogy nez ki milyen az anyagi helyzete meg.

Egyre jobban felnöve elsö srac kiderült hpgy csak a vallalkozo szüleim miatt làtott meg bennem valamit (en 19 voltam, ö 24)2 evig jàrtunk de anyàék nagyon fogtak pl összeköltözni mar nem engedtek, erre random felszedett csak ugy a diszkoban egy ittas szembejött csajt. Szoval kb ennyit szamitottam neki, az elsö kaphatot felszedte, mert miert ne.

Ahogy haladt az idö ugy volt egyre nehezebb olyat talàlni aki feltètlen szeretne, akkor is ha felszedtél 5 kilot, vagy minusz 10 van rajtad es gebe vagy, meg akkor is ha nem vagy egy nagy szàm, meg stb.

Én ezt már egyre kevésbé tudom megítélni. Felnőttként minden olyan bonyolult.

Kislánykoromban az iskolában az udvaron elkapott valaki fogócskázás közben és közölte, hogy nézzek oda, az a fiú szerelmes belém. Azt hittem, csak hülyéskedik az illető, mert elöl deszka hátul léc, szódászifon szemüveges csálé fogú kislány voltam. De odanéztem és ott állt és engem bámult és végtelenül szomorú volt. Később még egyszer észrevettem, hogy engem néz nagyon szomorúan, de annyira félt tőlem, hogy amikor ránéztem, eloldalgott. Csak azért tudom, hogy a maga kis gyerekes módján tényleg szerelmes volt, mert olyan mély szomorúság áradt a szeméből, hogy arra a mai napig emlékszem. Fogalmam sincs, melyik osztályba járt, hogy hívták.

Később 19 éves koromban volt egy srác, aki benézett a munkahelyemre hozzám beszélgetni és tetőtől talpig elpirult. Éve óta ismertük egymást, de ekkor közeledett először úgy és annyira zavarban volt, hogy azt hittem, belém szeretett. Én már sok éve szerelmes voltam belé és azt hittem egy kis ideig, hogy ő is az. De kihátrált, mert elkezdtek rólunk pletykálni. Később megtudtam, hogy ő akkor már elkezdett közeledni egy lány felé, csak én megzavartam egy kicsit a fejét. Később közeledett volna újra, sok hónap múlva, de nem engedtem soha többé. Azt hallottam vissza közös ismerőstől, hogy az a srác most nem tud szerelmes lenni senkibe. Ismertem a lányt, akibe szerelmes volt korábban és azt gondolom, bennem egy kicsit őt kereste. Biztos, hogy egy kicsit belém tudott volna szeretni, de az a lány annyira gyönyörű volt, hogy én mindig csak pótlék lehettem volna. Én később értem nővé.

Később valaki úgy csókolt meg, hogy órákon keresztül csókolt. Őrületesen szerelmes voltam, ő meg közölte, hogy nem szerelmes belém, de neki ehhez időre van szüksége és sose volt szerelmes első látásra.

A helyzet az, hogy nem hittem neki. Képtelen voltam elhinni, hogy aki így csókol meg, az nem szerelmes. Pedig lehet, hogy el kellett volna hinnem.

Később volt valaki, aki szintén szerelmesnek tűnt, de közölte, hogy csak szexet akar. Erre nem voltam felkészülve, mert nem hittem benne, hogy van aki csak szexet akar egy lapos nőtől. Jó, azóta már megtanultam, hogy van.

Aztán úgy csókolt meg ő is, hogy elakadt a lélegzetem. Nem könnyű elhinni egy olyan csók után, hogy az nem szerelem. Főleg szex nélkül.

Biztos vagyok benne, hogy senkinek nem voltam. Mindenhonnan hallom, hogy a srácokkal már kedvesnek se lehet lenni, mert "jelnek" veszik, illetve eleve csak azért akarnak "haverkodni" lányokkal, hogy egy idő után rájuk mozdulhassanak. Magamon pont az ellenkezőjét tapasztaltam mindig is; kb. ugyanazt látták bennem, mint egymásban, úgy viselkedtek velem, mint egy fiú baráttal, én meg egy-kettőjükbe elég rendesen belehabarodtam, nyomorult érzés volt.

22/L