Miért kell ezt így elintézni?

Elég szerencsétlenül alakult a helyzetem egy lánnyal. Régóta barátok voltunk, ami az én részemről szerelembe csapott át. Nem vallottam be neki csak próbáltam elhívogatni ide oda. Ő mindig valamivel kibújt ez alól. Aztán amikor párkapcsolati dolgokról beszélgettünk akkor azt mondta hogy nem kell neki senki. El van ő egymagában. Erre rá nem sokra lett pasija.... Az érdekelne hogy miért nem lehetett az első meghivásnál már azt mondani hogy nem szeretne semmit velem. Miért kell így kibújni meg ilyen altató dumákat használni. Azt mondják az ilyen helyzetekre hogy " nem akar megbántani " ezt harsogja ilyenkor mindenki. Csak a bökkenő az hogy pont azzal bántják meg ilyenkor az emberek egymást hogy nem őszinték. Miért nem lehet egyenesen beszélni? Harag, düh, és szomorúság van bennem. Főleg úgy hogy még most is szeretem de vagy 8 hónapja nem is keresett és nem is találkoztunk, mindig én írtam neki, ő magától soha így alakult hogy meguntam és nem írtam neki többször és ebből kifolyólag nem.is fogunk többé beszélni és találkozni. Főleg hogy 100 kilométer választ el minket ami semmi de ebben amúgy mégis egy plusz adaléknak érzem. Ami még fáj hogy emberként, barátként sem tekintett rám ezek szerint sehogy sem ha így el tudott engedni. Csak arra voltam jó hogy szórakoztassam és segítsek rajta ha bajban volt... Hogyan lehet ezt elfogadni és túllépni rajta? Annyira tönkretett hogy szakemberhez kell mennem vele azt érzem.