30 év alatti nők, hány év ismerettség után vállalnál gyerekete egy férfitól?

Azért a 30 év alatti elég tág fogalom.

29 évesen ismerkedtem meg a párommal, most vagyok 30, jövőre már bevállalnám simán. De mondjuk 20 évesen 2 év után házasodni se akartam volna, nemhogy gyereket vállalni.

Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen?

- Alap dolgok, mint intelligencia, humor, hűség.

- Normális komminukációra való képesség (ha valami problémája van, ne játssza a passzív-agresszív hülyét, hanem beszéljük meg értelmes felnőtt emberek módjára)

- Legyen valami célja, rendezett munkahelye, vagy legalább törekedjen rá (gyerek nyilván csak akkor jöhet szóba, ha van munkája). Ne csak éljen céltalanul és várja a sült galambot.

- Összepasszoljunk szexuális téren (hasonló libidó pl.)

- Támogasson és ne lehúzzon. Egy kapcsolatban szerintem alap, hogy kiállunk a másik mellett, támogatjuk, ha fejlődni akar, rossz irány esetén pedig igyekszünk visszaterelni a normális mederbe

- Hasonlóan gondolkodjon a házasságról, gyermekvállalásról. Csak olyan férfival akarok gyereket, akire nem kell "rákényszeríteni". Ő maga is akarja, ne azért legyen gyerek, mert egy idő után nem bírja a csesztetést.

- Hasonlóan gondolkodjon a feladatok felosztásáról. Nem tudnék olyan férfival együtt lenni, aki szerint "a nőnek a konyhában a helye". Én is dolgozom, ugyanannyi (vagy még kevesebb) időm van a házimunkára, mint neki. Igen is osszuk fel, ne azt várja, hogy a 8 órás munka után még bejárónőt játsszak.

- Anyagiak terén kettőnknek közösen legyen annyi bevételünk és megtakarításunk, hogy probléma nélkül bevállaljuk a gyereket.

19 voltam, amikor randizni kezdtünk, 26 évesen szültem. Ha 26 évesen ismerkedtünk volna meg, akkor 30 körül már bevállaltam volna.

Tulajdonságok:

Mittudomén, alapvető dolgok. A kapcsolat kölcsösségen alapuljon, legyen megbízható, ne legyen túl drámás, inkább nyugodt, szelíd természete. Legyen férfias a megjelenése, nekem egyáltalán nem tetszenek a nőies pasik. Szeresse az életet, legyen hobbija. Hagyjon élni, ki nem állhatom, amikor még abba is bele akar szólni valaki, hogy milyen zoknit vegyen fel a párja. Tudjon kompromisszumot kötni, de papucs ne legyen. Legfőképpen pedig akarja ő is ugyanúgy ahogy én. Ezek voltak a legfontosabbak számomra.

28 éves vagyok, majdnem 7 éve vagyok együtt a férjemmel, 1 éve házasodtunk össze. Most tartunk ott az életünkben, hogy hamarosan jöhet a gyerek. Korábban nem volt adott minden feltétel: például, hogy hozzá költöztem és be kellett illeszkednem az új környezetbe, illetve saját otthonunk sem volt még, bérelt lakásba pedig nem vállaltam volna gyereket.

Én nem úgy fogalmaznék, hogy milyen tulajdonságokkal kell csak neki rendelkeznie, hiszen a gyereket közösen tervezzük. Tehát én úgy mondanám, milyen tulajdonságokkal, élethelyzettel kell nekünk rendelkezni, együtt.

- Megfelelő anyagi háttér. Gondolom, ez egyértelmű. Egy gyerek felnevelése nem két forint. Fontos, hogy nekem és neki is jó, és amennyire lehet, biztos munkahelyünk legyen, habár tudom, hogy a COVID helyzetben szinte egyetlen munkahely sem biztos.

- Saját otthon. Ezt említettem, bérelt lakásba nem szívesen szültem volna. Számomra fontos az is, hogy lehetőleg kertes legyen az az otthon. Nem vagyok nagyravágyó vagy efféle, de azt gondolom, egy gyereket könnyebb lekötni egy kertes házban, mint folyton játszóra rohangálni vele.

- Kommunikáció. Nagyon fontos, mindkettőnk részéről. Az elképzeléseket, terveket egyértelműen kell kommunikálni. Pl azt, hogy pontosan mikor is szeretnénk majd ráállni a gyerek témára. Semmiképp sem jó az, ha az egyik fél vár hogy na mikor, a másik meg csak sunnyog és nem mond semmit.

- Bizalom, hűség, megbecsülés, egymás támogatása. Gondolom, ezeket nem kell magyarázni, egy biztos család alapjai ezek.

- Hasonló tervek. Értem ezt a lakhatásra, gyerekre, házasságra vonatkozó kérdésekben. Mivel ezekben nem nagyon van kompromisszum, ezekben hasonlóan kell gondolkodnunk.

És ami nagyon fontos, talán ez vonatkozik egyedül kizárólag a férfira:

- Ha megszületett a tervezett gyerek, igenis vegye ki a részét a nevelésből. Viselkedjen apaként. Le lehet ezt beszélni szülés előtt, és akkor sokak fogadkoznak, hogy jaj persze, hát hogyne segítene, aztán amikor már otthon üvölt a ded, nem nagyon törik magukat. Tisztelet a nem kevés kivételnek. Szóval, ezt nagyon-nagyon át kell beszélni még a terhesség előtt, hogy a gyerek körüli teendők nem kizárólag a nők feladatai.

22 vagyok, soha nem akarok gyereket.

Ha neadj isten mégis szülni akarnék, akkor azt csak úgy, hogy az aktuális pasi (férj) nélkül is legyek képes felnevelni. Tehát olyan anyagi helyzetben, olyan egészségi állapotban, stb. Nem gondolom, hogy a pasikban meg lehetne vagy meg kéne bízni gyerekvállalás tekintetében.

2-3 év.

Ez az "ismerjük egymást már 5-10 éve és akkor akarjunk gyereket" megértem hogy igaz a tizenévesen, vagy kora huszonévesen összejött emberekre, mert nekik még elég hosszú az előttük álló gyerekvállalásra alkalmas kor, de a 25 felett összejöttek között nem ismerek ilyet, aki ezt a "legyünk együtt 5-10 évig gyerekvállalás előtt" dolgot játssza csak ezért, mert szerinte kell annyi együtt töltött idő a másikkal. Ha gyereket szeretnél, bőven elég 2-3 együtt töltött év, amiből lehetőleg 1-2-t már éltetek együtt.