Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szerelem » Miért ad kétértelmű jeleket?...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért ad kétértelmű jeleket? Szerelmes belém, tetszem neki vagy egyik sem?

Figyelt kérdés

Nem tudom, hogy csak én látom-e így, de már kezdek megkattanni. Munkatársról van szó, mindketten 40 év körüliek vagyunk, én vagyok picit fiatalabb.

Másfél éve kerültem a céghez. Az első hónapban még nem, de a második hónapban már feltűnt, hogy ez a férfi mindig ott van, ahol én. Bárhová mentem, mindig a közelben volt, éreztem és láttam is, hogy néz. Gondoltam, biztosan csinosnak tart, de ennyi. Nagyon sokan vagyunk nők, kevés férfi, mindenki csinos, én is próbáltam magamra adni, bár nem vagyok az a tipikus cicababa. Ettől függetlenül csinosnak tarthat engem IS -gondoltam én.

Ezután pár olyan hónap következett, amit már nem tudtam hova tenni. Hol feltűnően került, hol meg a nyakamban volt. Volt olyan, hogy mindenkinek sorban köszönt, csak engem hagyott ki, később kiderült, hogy "nem vett észre", pedig nem bújtam el. Utána direktben odajött hozzám egy problémával, majd amikor elkezdtem neki válaszolni, nyakig vörösödött, a füle is vörös volt. Amikor közös munkánk volt (az első évben elég sűrűn sodortak minket össze közös projektekre), egy szót se tudott szólni, csak tördelte a kezét. Sokszor rá se néztem, fejlehajtva dolgoztam, hogy meg tudjon szólalni.

De ahogy vége volt a munkaidőnek, soha nem kereste a társaságomat. Más munkatársnőkkel alkot egy baráti társaságot a mai napig. Egyszer mentem el velük egy kollegális sörözésre, mert éppen ünnepeltünk egy jól sikerült munkát, de ott sem szólt egy árva szót sem, csak néha pislogott rám.

Egyébként alapból is csendes, visszafogott férfi, nem a társaság középpontja. De nagyon sokszor van olyan, hogy bármely nővel simán elbeszélget, csak velem nem. Volt, hogy munka miatt gyorsan váltott velem 2 szót, aztán ment tovább más munkatársnőkkel beszélgetni, még a "ki mit főzött" témákban is simán benne van. Ez pl egy nagyon nagy negatív jelzés nekem.

Ugyanakkor sokszor van olyan is, hogy megyek a folyosón, és csendben engem néz valahonnan és mosolyog. Képes messzebbről úgy nézni engem, hogyha felfedezem, és összeakad a tekintetünk, nem kapja el a szemét, hanem mereven bámulunk tovább egymásra, és rendszerint mosolyog.

Olyankor is mosolyog, amikor úgy érzem, hogy közös munkáknál direkt megszivat. Dolgozom, mint a gép, siettet, benyitogat, aztán meg nem tágít az ajtóból, és folyamatosan csak mosolyog rám.

A tavalyi karácsonyi céges parti előtt nem sokkal viszont én kértem tőle segítséget egy munkában. Én még olyannak nem láttam őt, ahogy akkor reagált. Akkor bezzeg nem volt szótlan, kinyílt a szája, és rendesen kiosztott, hogy én hogy képzelem ezt, ő erre nem ér rá. Természetesen minden előzmény nélkül, köpni-nyelni nem tudtam. Nagyon rosszulesett, hiszen én őt soha nem bántottam, de otthagytam szó nélkül. A karácsonyi céges bulin pedig olyan feltűnően került, hogy azt már csak az nem vette észre, aki nem akarta. Egyetlen pillanatig sem nézett rám, mindig a helyiség tőlem legtávolabbi sarkában volt, amikor a végén pedig mindenki elköszönt egymástól, ő kiállt 2 haverjával a folyosóra, hogy nehogy elköszönjek tőle is, amikor pedig elmentem mellettünk szótlanul, elkezdtek nevetni. Ki tudja, hogy rajtam-e, ezt már sosem tudom meg.

Mindenesetre ez már fájt, ilyen előzmények után. Így mentünk el karácsonyozni.

Januárban viszont megtörtént ennek az ellenkezője. Én továbbra sem szóltam hozzá egy szót sem, a kis "kerüllek-követlek" játékai viszont megmaradtak, de megint volt egy céges buli. Itt ő pont az ellenkezője volt. Az állófogadáson mellém keveredett, és határozottan kérte, hogy tartsak vele. Törte az utat a tömegben (ez egy nagyobb parti volt), szólt, hogy helyet keres, ahol leülhetünk, kihúzta nekem a széket, megkérdezte, hogy mit hozhat még nekem, majd leült mellém enni. Annyira figyelmes volt, hogy azt soha nem felejtem el.

Ezután pár hónap múlva egy véletlen kapcsán elkezdtünk 1-1 mondatot beszélni facebook messengeren is, munka után. Ez új volt köztünk, 1-2 mondat után elköszönt és lelépett. Ez az 1-2 mondat mindig munkával kapcsolatos kérdés volt.

Időnként én írtam rá barátságosan, kedvesen, hogy mi újság, hogy van. Ilyenkor rendszerint megnyílt, de magától soha nem írt volna rám. Kb 1 hónap múlva úgy elmélyültek ezek a beszélgetések köztünk, amiket mindig én kezdeményeztem, hogy képekben bemutatta nekem a szüleit is, mesélt az életéről, stb. Egyszer besörözve megírta a címét is, hogy menjek fel hozzá. Persze nem mentem, írtam neki, hogy pihenje ki magát, holnap találkozunk.

Volt olyan is, hogy azt éreztem rajta, hogy megint 1-2 mondatban válaszol és elköszöntem tőle, hogy ennek így nincs értelme, többé nem írok rá, mindig marasztalt, hogy miről beszélek, maradjak, neki szüksége van erre, hogy ráírjak és mondjam a kis dolgaimat, akár még a macskáimról is. Ennek az lett a vége, hogy személyesen pedig megvádolt, hogy kétértelműek az üzeneteim, ami nem volt igaz, és ott először finoman kiosztottam én is, majd köszönés nélkül otthagytam az utca középen, bár akkor is csak mosolygott.

Sok idő eltelt ezután csendben, nem írtunk egymásnak munka után, és nem is volt különösebb jelzése, csak a szokásos: kerüllek, követlek, majd megint eltűnök. Pár hónapja azonban nagyon beteg lettem, 6 hétig táppénzre kényszerültem. A 4. héten váratlanul felhívott, és megkérdezte, hogy felhozhat-e valamit. Nem engedtem be, mert ramatyul voltam, megállt az ajtóban. Átadott egy kis ajándéktasakot, benne csokival és egy levéllel. Mondta, hogy majd olvassam el, és elment. A levelet kézzel írta, és az állt benne, hogy mennyire hiányzom az egész csapatnak és neki, mennyire hiányzik a nevetésem a csapatból, és ő nagyon vár vissza. Csak ő írta alá, senki más, tehát nem kollektíven írták. Lehet, hogy megbízták vele őt, hogy küldjön nekem valamit a csapat nevében, de akkor is csak aláírták volna a többiek, nem?

Amikor visszamentem, próbált többet beszélni élőben is, de csak a munkáról. Majd meglátott egy férfiismerősömmel a városban, és ő, mint akit villámcsapás ért, azt se tudta, hova nézzen hirtelen, elfordította fejét és nem köszönt, de azt az arckifejezését soha nem felejtem el. Lefagyott róla hirtelen minden mosoly. Én köszöntem nekik, mert ő egy másik kollégával volt. A kolléga köszönt, ő nem.

Ezután már nem kereste annyira a társaságomat, de a kerüllek-követlek megmaradt. Néha azért beszélgettünk, olyankor ismét közvetlenebbül, családi képeket is mutatott, sőt már az elromlott cuccaimmal poénkodott, hogy szívesen megszerelné, hogy ne kelljen szerelőt hívnom.

És itt van ez a legutolsó eset, amit már tényleg nem tudok hova tenni. Egy újabb közös munka miatt túlórában be kellett volna menni, de végül lefújták. Én akkor azt írtam neki, hogy így akkor mégsem megyek be. Rögtön megérkezett a válasza: de gyere így is, én szeretném, ha bejönnél. Megkérdeztem, hogy minek, kereken megírta, hogy beszélgetni. Rendben, bementem. Alighogy meglátott, rögtön vette a kabátját, hogy neki sürgősen rohanni kell a buszhoz. És otthagyott. Pislogni se volt időm. Előtte még odaszólt, hogy de jó, hogy a munka miatt most nem kell bejelentkeznie a facebookba, mert nincs most ez a projekt. Magyarul így ott sem fogunk beszélni, nekem úgy tűnt, mintha virágnyelven arra célzott volna. De jó, tehát ennek örült volna? (nem ironikusan mondta) Teljesen le vagyok forrázva, és nem értem, nem tudok rajta elmenni.

Összességében egyáltalán nem értem a viselkedését.

Köszönöm, ha valaki segít megfejteni.


2020. nov. 28. 21:02
1 2 3 4 5
 41/45 anonim ***** válasza:
67%

Hát akkor én is nagyon boldog születésnapot kívánok neked!

Szülinapi ajándékként megmondom a megoldást is:

ezt a sok játszmázást el lehetett volna kerülni, ha egyszer csak az egyikünk odaáll a másik elé és elmondja mit érez és mit szeretne.

"Két ember közt a legrövidebb út az egyenes beszéd." (Szilágyi Domokos)

Nyilván meg van ennek a beszélgetésnek az ideje és nem a legelején, de van az a pont, amikor vagy tisztázzuk a dolgokat vagy marad ez a játszma.

A tisztázás után meg vagy egymásra találtok vagy elengedhetitek végre egymást.

Nagyon sok alkalom lett volna köztetek, amikor ki kellett volna mondani dolgokat és nem csak kerülgetni a témát. Mondjuk amikor nem mentél el a lakására, utána annyit megbeszélhettetek volna, hogy figyelj, részeg voltál, emiatt nem mentem és nem azért, mintha nem vonzódnék hozzád és nem szeretném ezt egy józanabb állapotodban.

Vagy amikor olyan hihetetlen bunkó volt, hogy behívott, aztán meg elviharzott. Akkor utána meg kellett volna beszélni vele, hogy mit szórakozik veled?

De ez már az a szint, amikor tök mindegy. Akár azt is megmondhatod neki, hogy túlságosan szereted ahhoz, hogy csak szórakozzon veled, ezért legyen szíves leszállni rólad, amíg el nem dönti mit akar.

Ha ezekre se lép, akkor tényleg csak szórakozik, nem akar téged igazán, valaki helyett kellenél, hogy kiverd a fejéből, de valójában őt szereti. Vagy tényleg van kapcsolata.

Szerintem ezeket már ideje tisztázni. Nem virágnyelven, hanem magyarul.

2020. nov. 29. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/45 anonim ***** válasza:
ui: 35-36-os voltam
2020. nov. 29. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/45 A kérdező kommentje:
Kedves ssaa és anonim! Nagyon köszönöm Nektek!
2020. nov. 29. 17:41
 44/45 anonim ***** válasza:

35-36 tíz évvel a te sztorid után nekem is volt "szerencsém" gyülekezetes nőhöz és amit írtál, az intrika, szarkeverés, mindenki kavar mindenkivel (vagy legalábbis azt hiszi) rész ott is megvolt, csak nekem ez külső szemlélőként nem volt meg az életemben, mert csak a nő elmondásából észleltem.


Ráadásul nem is nekem mondta egyenesen, hanem másoknak, vagy a hátam mögött fogadott bizalmába valakit, aki nekem visszamondta, vagy úgy beszélgettek, hogy nem tudták, hogy a közelben vagyok, így akaratlanul is hallottam.


De a legjobb az egészben, hogy amíg meg nem tudtam az igazságot, a dolog úgy jött le,(és ezért a nő is mindent megtett, hogy ezt higgyem) mintha egy nagy létszámú haveri-baráti társaságról lenne szó, amiben ez folyik.


Két év után vallotta be nekem az igazságot, mikor egy munkahelyi bulin kicsit ittas volt és mentünk onnan haza.

Mert előtte annyit mondott nekem, hogy csúnya szakításon van túl és nem akar férfit az életébe, hanem a barátaival tölteni az időt. Azokkal a barátaival, ahova a pasija is tartozott és egyikük sem kerülte a baráti társaságot a másik miatt. Ez a szakítás-összejövés 3-4 havonta ismétlődött náluk.


Két év után tudtam meg, hogy gyülekezetes, szűz, soha nem csókolózott, soha nem fogta meg senki a kezét, soha nem volt szerelmes - belém lehetett volna, de a vallás elválasztott, na meg a család, haverkái stb.


És az elfojtott szexualitás, a tomboló hormonok is nagyon látszottak rajta, csak előtte nem tudtam hova tenni ezt.


Viszont engem nem érdekel mi van vele, nem is gondolok rá, csak most eszembe juttattad.

2020. dec. 2. 07:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/45 anonim ***** válasza:
Ne haragudj, csak kb a feléig olvastam el, de már ott lejött, hogy ez a fickó nem százas, sőt szerintem élvezi a vergődésed. Beteg ez az ember, nem is kicsit. Ha úgy érzed ennek ellenére hogy hozzád való, hogy a te érzelmi szintednek megfelelő egy sunyi ember, akkor összeilletek.
2020. dec. 6. 10:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!