Mit reagálnátok, ha a párotok akivel már 3 éve együtt éltek közli, hogy skizoaffektív és emiatt az egész gyerekkora pokol volt, ráadásul a (még csak tervezett) gyerekünk nagyvalószínűséggel megörökli???

Azt nézd, hogy érzelmileg milyen erős a ti kapcsolatotok, ez a legfontosabb. Lehet járni terápiára, nem olyan kemény dolog ez, ahogyan képzeled. A pszichés témákat nagyon ritkán örökli egy gyerek, neked lesz majd a felelősséged, hogy laptopon Magyar meséket, népmeséket, vidám gyerekfilmeket mutass a gyereknek és ne az agressziv negativitást nézze a bunkó kereskedelmi tévékben. Jó sok kézműves foglalkozásra, szakmatanulásra viheted a gyereket, ahogyan kamaszodik, így lekötöd jól a figyelmét és hasznos dolgokat is tanul, erre kell gondolnod.

Nagyanyáink sokkal keményebb helyzetben lévő férfiakkal alapítottak családot a 20. században úgy, hogy megvolt az elfogadás és szeretet a családban :).

Ez azért nem egy könnyű téma. Vannak az ismerősi körömben különböző problémákkal rendelkezők és nagyon cukin hangzik ez a "mondd el egyből és melletted állok" dolog... Csak a valóságban nem működik. Egyszerűen a társadalom közel 99%-a nem tudja hova tenni az ilyen dolgokat és a többség a könnyebb helyzet felé húz. (Sajnos, valamilyen szinten azt kell, hogy mondjam, érthető is a dolog. Senki sem akar egyből érzelmeket építeni egy bizonytalanabb pontra.)

Ahogy az esetedből is látszik, te nem tudtad hova tenni a dolgot. Elfogadtad, hogy ilyen és ez tök jó. Viszont eszedbe sem jutott, hogy ez talán egy betegség. És ez ilyen. Az ismerősi körömben lévő depressziós emberekről a környezetük meg sem mondja, hogy azok. Én is voltam már kiégésben, talán depresszióban is és a hozzám közel álló emberek lazán azt hitték, hogy a világ egyik legboldogabb embere vagyok. Gondolj bele, hogy egy lenézett problémát milyen közölni úgy, hogy az emberek érezhetően nem is ismernek igazán.

Szóval, szerintem adj neki egy esélyt. Képzeld el, hogy milyen lehet a helyében lenni és adj magadnak is időt az egészre. Beszélgessetek.

Egyáltalán nem biztos, hogy a gyerek bármit megörökölne. De erről egy szakorvos biztos jobb tájékoztatást tudna adni. Alapvetően, ha ilyen régóta együtt vagytok akkor mit változtat ez a dolog kettőtök kapcsolatán?

Gondolom ha a legelején mondja el a kapcsolatotoknak akkor már nem lennétek rég egy pár.

Egy mentálisan gyenge/sérült/labilis emberrel NE vállalj gyereket.

Párkapcsolat még úgy ahogy működik, de a gyereknevelés nem fog.

Pláne hogy jó esély van rá, hogy örökölni fogja.

Ne cseszd el az életed, sem a születendő gyerekét sem.

Csak nevet adott annak, amit amúgy eddig is tudtál róla. Az meg, hogy örökli-e a gyereketek... Mindig lutri, sok olyan rejtett betegséget is örökölhet, amiről egyikőtök meg egyikőtök felmenői sem tudtak, sőt, teljesen spontán is kialakulhat valami, ez sosem egy bombabiztos dolog. Menjetek el genetikai tanácsadásra, szerintem ott tudnak érdemben segíteni a jövendő gyereketekkel kapcsolatos dolgokban.

Az meg, ami titeket illet... Most más ember lett szerinted? Változott bármi is attól, hogy nevet kapott a viselkedése? Gondolom eddig sem játszotta meg magát, 8 év kapcsolat és 3 év együttélés alatt kibukott volna, ha annyira durva lenne a helyzet vele. Szóval most attól, hogy kaptál hozzá egy címkét is, miért lenne rosszabb? Én megértem, hogy nem rögtön ezzel kezdte az ismerkedést, elég ijesztő lenne ezt így hallani, de már látod, milyen a gyakorlatban az élet vele, nem csak egy absztrakt fogalomról van szó, hanem már ismered, tudod, hogy ez miből áll.