Akik képesek elutasítani a másikat csak mert félnek az érzéseiktől, azokhoz mi a legcélravezetőbb megnyilvánulás hogy visszafordítható legyen az elutasítás?

Szeretek valakit, ő is engem, viszont mindig csalódás érte csak az életében, valamint gyerekkorában a szülei szörnyen bántak vele, így említette már hogy nem tudja hogy kell szeretni (nem engem, hanem akárkit), viszont a megnyilvánulásai, tettei, szavai mutatják hogy szeret, csak sok a gát benne és szerintem túl "követelő" voltam vele, traktáltam hogy fejezze ki az érzéseit jobban, stb.. nagyon szeretem, ezt ő is tudja, de nem viseli jól ha "kényszerítik", hogy fejezze ki az érzéseit.

Röviden ennyi.

A kérdés olyanokhoz szólna akik bár szeretik a másikat, és a másik is őket, viszont a nehézségek, konfliktusok helyett inkább lezárják a kapcsolatot a jó érzések ellenére.

Mivel tudna a másik "hatni" rátok? Gondolom a követelő magatartás nem jó megoldás. De akkor? Ha kedvesen elmondja a véleményét? Vagy ha helyesel hogy hagyjátok egymást (remélve erre azt mondjátok ne)? Vagy mi? Hülye példákat soroltam itt fel, csak hogy érződjön hogy milyen jellegű dolgokra gondolok.

Felnőttek vagyunk mindketten. 46 éves az egyik fél, a másik 44