Találkoztam a gyermekkori szerelmemmel, és egy kicsit felkavart. Elmesélem lenn. Van itt olyan, aki átélt hasonlót? 36/N

Kereken 15 éve nem találkoztunk... 21 voltam, mikor szakítottunk. 17 voltam, mikor megismertem, és 18 voltam, mikor összejöttünk.

Ő volt az első szerelmem. Neki is én voltam az első nagyobb szerelme, de járt előttem 1-2 lánnyal, csak azok rövid, komolytalan diákszerelmek voltak.

Mi 3 évig jártunk együtt, és nagyon szép szerelem volt. Bizonyos tekintetben az első kapcsolatom volt életem legharmonikusabb kapcsolata. Mert vele nem volt féltékenykedés, nem volt hűtlenkedés, nem volt dráma, nem voltak nagy veszekedések.

Na mindegy, hagyjuk is a múltat. Eltelt 15 év. Ami rengeteg idő.

Összefutottunk a városban. Ő a kocsijánál állt, én meg sétáltam. Vicces volt, mert ahogy felfedeztük egymást, hogy kit is látunk, pár másodpercig mindketten csak hápogtunk kiguvadt szemmel. :D Beültünk egy kávézóba beszélgetni, csak mint két régi ismerős, hisz sosem voltunk haragban.

Mindketten megházasodtunk, mindkettőnknek lettek gyermekei. Nagyon szeretheti a feleségét, mert csak nagyon szépeket mondott róla. És képzeljétek, külföldön él, úgyhogy óriási véletlen eredménye, hogy találkoztunk. Csak 3 napra jött Magyarországra, és pont arra jártam, ahol ő parkolt... Hihetetlen, hogy milyen véletlenek vannak!

Nagyon boldog embernek tűnt, csak szépeket mondott. Nem részletezem, de mesélt költözésről, időtöltésről, munkáról, családról.

Nagyon feltöltött a vele való beszélgetés, mert csupa pozitív energia áradt belőle. Nem olyan lehúzó volt vele beszélgetni, mint sok más emberrel, akikkel szoktam. Szinte láttam magam előtt, amiket mond, és olyan volt, mint egy löket a kedvemnek.

Én is meséltem neki a kis életemről, családomról, munkámról, de nekem azért nem olyan felhőtlen a véleményem a férjemről, sajnos. De ezt nem zúdítottam rá, persze.

Hajj, nem is tudom. Olyan furcsa volt. 15 év... Emlékszem nagyon sok mindenre. Jó volt vele találkozni. Feltöltött. Most egyfajta ösztönzést érzek arra, hogy változtassak az életemen. Meg is fogadtam néhány dolgot, hogy idén, lehetőleg nyár előtt, megteszem. Átrendezem a lakást, keresek új munkahelyet, és örökbe fogadok egy kutyát a családnak. A férjemmel pedig, amint odébbáll a korona, elutazok kettesben valami szép helyre.

A szívem mélyén amúgy azt éreztem a gyermekkori szerelmemről, hogy nagyon vonzó ember. Régen is az volt, most főleg. Magas, jóképű férfi lett belőle. Régen is egy magas, angyalarcú srác volt, akkoriban hosszú volt a haja. De ennek nincs jelentősége, csak nem vagyok vak. :)