Ez ténylegesen problémát okoz a párkeresésben?

Mindig az idősebbek jöttek be, tőlem max 10-12 évvel idősebbek.

Igazából nincs ideálom éppen ami megtetszik nekem külsőleg, belsőleg egyaránt az fog meg.

Neten megismerek valakit nagy nehezen be is jön, amit nagyon hamar érzek és ez viszonozva van.

Mindketten tisztázzuk mit szeretnénk egymástól és mégis mire a találkozóra kerülne a sor, hülye indokokkal visszautasítanak, előtte meg foglalkoztak velem.

Az okok a következőek: Sokat dolgozik és nincs ideje semmire, távolságra hivatkozik, vagy éppen a leggyakrabban előforduló indok pedig az hogy sokat csalódott és nem akar megint csalódni.

Találkozás és minden esély megadása nélkül egyik pillanatra a másikra elengednek és mindenkinél ugyan úgy alakul minden és ugyan ott ragadok meg, csak nem tudom miért.

Alapvetően próbálom megmutatni magam, hogy 21 éves létemre ne egy kalap alá vegyenek másokkal.

Amit tudni kell rólam, hogy mindig próbáltam kimutatni hogy mindent megteszek a másikért, hogy ha baj van számíthat rám, megoszthat velem bármit, megadom a saját terét, tisztelettudóan bánok vele, tehát figyelek rá és megadom neki a szabadságot amit azzal tölt amivel szeretne, emellett maximálisan megbízom benne és nem féltékenykedem.

A kapcsolatot pedig úgy képzelem el egy idősebbel, hogy én mindig is kitűztem a cêljaim és elértem őket.

Egyedül már igazából mindent megcsináltam, megvalósítottam, építettem magam, viszont úgy érzem már középiskolás korom óta szeretnék egy hosszútávú komoly kapcsolatot, de valahogy hiába ismerek meg 29-30 éves pasikat ha nem lesz semmi.

Kimutatom és elmondom, hogy én ezt komolyan veszem és én szeretnék tovább építgetni az életem valakivel, tervezni a közös jövőt.

Kimutattam azt is az odafigyelésemmel, hogy nem csalnám meg, kiállok mellette és másokat visszautasítok akár előtte is, viszont hiába érzi jól magát velem mindig valahogy ide lyukadok ki és hogy csak b terv vagyok meg talonba vagyok tartva hosszú ideig.

Alapjáraton felmerülhet bennük, hogy fiatalabb vagyok és ezzel együtt el is ítélhetnek, meg nem éltem ki magam, megcsalhatom őket, bármikor leléphetek mással...

De nem! Nem vagyok megcsalós típús még ittasan sem, viszont úgy érzem én már amiben kiakartam élni magam kiéltem és szeretnék elköteleződni, felelősséget vállalni.

És ha már annyira akartam volna kapcsolatot, akkor nyilván bármikor eddig összejöhettem volna mással, de nem vagyok ilyen és úgy érzem akibe tényleg beleszeretek így még neten keresztül is, még ha sok esetben mások nem mondanák ezt szerelemnek, viszont mégis rengeteg ideig tudok irántuk érezni és akár mikor már nincs az életemben és tovább léptem, élem az életem akár később is visszajön ez a dolog ha újra sokat beszélünk.

Amit még lehet rólam tudni, hogy nagyon szeretek hülyéskedni, tehát nem ilyen komoly vagyok mindig.

Életvidámnak tartom magam, őszintének és szókimondónak.

Viszont amíg minden oké és úgy érzem figyelnek rám mikor alakul valami akkor semmi gond nincs, mikor észre veszem hogy sok ideig már kevesebbet foglalkozik velem, akkor teljesen normálisan közlöm vele és elmondom hogy nem várok sokat, de attól több beszélgetést igényleg hogy napi beszélgetésből heti 1x beszélgetünk a semmiből.

Aztán szoktam még pár alkalommal jelezni ha valani így megváltozik, mert amit először adtak az nekem teljesen jó volt.

Majd mikor megváltoztak és szóvá tettem akkor ők mondták hogy én erőltetem a dolgokat.

Holott ők is ugyan úgy akartak tőlem valamit és volt aki egy olyan után mondta ezt mikor ő beszélt állandóan a találkozóról és ábrándozott meg meg lett beszélve milyen programokat csinálunk és ő lépett vissza tali napján.

Szóval nem találkoztunk és elutasított pedig nem laktunk messze egymástól.

Szóval igazából nem tudom hogy van-e bármilyen remény hogy 21 évesen 28-31 éves pasival kialakítsak így bármiféle kapcsolatot?

Illetve nem tudom mi a probléma, hátha ezek alapján jobban látjátok, mert egymás után véletlen 3x belefutottam ilyenbe.

Köszönöm szépen a normális és segítő válaszokat!