Mindent felülíró szerelem érzés?

Utoljára évekkel korábban éreztem azt amikor biztos voltam abban hogy szerelmes vagyok. Volt hosszabb pàrkapcsolatom is de nem voltam szerelmes. Most vége lett egy több hónapos ismerkedésemnek aminek az eleje nagyon nagy rajongàs volt. Nem voltam belè szerelmes de valahogy nagyon szerettem volna. Az hogy ez így alakult hogy mégse engem keres, nagyon megviselt, pedig nem is voltam szerelmes. Két hétig magamhoz se tudtam térni annyira fájtak az illúzióim elvesztése, pedig több ponton se voltam benne biztos hogy őt keresem e.

Az egyik barátom megkérdezte hogy miért nem várom meg azt akivel tényleg belülről jövő, mindkettőnk részéről őszinte? Miért adod lejjebb?

Évek óta nem tudom milyen ez az érzés, senki nem tudott annyira megmozgatni, plusz általában mindig én adok többet, amiért nem várok viszonzást, de valahogy megérdemelném hogy engem is azonos szinten szeressen valaki, mint amit én is nyújtok (talán..(: )

Szóval hogy lehet az hogy másokat màs emberek ennyire könnyen lehengerelnek? Én miért nem találom? Miért lyukadok ki oda hogy minden jól megy de csak egy szintig tudnak szeretni és semmi kritikát nem tudnak megfogalmazni?

Nem a rózsaszín ködöt akarom kergetni, az ember is iszonyat fontos de valahogy mindig olyanokat választok akik nem tudnak megszeretni és kezdi levinni az önbecsülésem. Sőt, az hogy kevésbé szeretnek mèg el is nézem…mint most is