Lezárt párkapcsolatomat érzelmileg nem engedem el. Meg tudom fogalmazni szerintem, mit adott az a személy nekem, miben volt más vagy több az a kapcsolat, mint a korábbiak. Jobb lenne elfogadnom, hogy ezt senkivel nem lehet újraélni?

Engem érdekelne, hogy miben volt mást az adott személy és mit adott amiért így érzel.

Persze nyilván lehetséges mindkét opció a leírtakból. (De valószínűbb a második.)

Miben volt más, miben adott többet?

Kicsit hasonlóan vagyok, bár inkább a jelenlegi helyzetem és a felhozatal/elvárások miatt gondolom azt, hogy nem fogok újra olyat találni. Az illető különleges volt, még csak hasonlót sem láttam. Nem ragaszkodtam, hogy újra olyat találjak, de kb. normálisat sem lehet már.

Ha mondjuk 1 év után érzed ezt az baj, de ha most szakítottatok nem rég akkor teljesen normális ez az érzés.

Jönni fognak szebb és jobb szerelmek, ezt garantálom neked, aki meg mást mond, ahhoz még nem ért el a szebb és jobb;)

Amikor jön más akivel sokkal gazdagabb élményeid lesznek, sokkal.mélyebb kapcsolat akár, sokkal többet ad és akár életre szóló emlékeket is akkor szakítással megint ugyanott leszel mint most.

Semmi értelme erre alapozni hogy jön majd egy jobb. Akkor még jobbat veszítesz el.

Jó későn,már 52 évesen jött el az igaz szerelem.Aztán két és fél év múlva elreppent...

Sem előtte nem volt ilyen érzésem,azóta pedig pláne nincs.Ahogy senkim nincs azóta sem, mert olyan űrt hagyott,amit nem tudott senki pótolni.Kísérletek voltak, de nem volt értelme.

De legalább elmondhatom,hogy valami csoda, valami szép is volt az életemben.Mert más nemigen volt szép....

F

7-es, annyira szíven ütött amit írtál. Az én párom is 52 éves volt, majdnem három évig tartott és olyan boldogok voltunk. Mások is mondták a páromról, hogy szinte sugárzik.

Aztán hirtelen kifordult a világ... Nem tudom elképzelni, hogy találok hasonlót, pedig már két év eltelt azóta.