5 éve szakítottunk, és még mindig nem vagyok túl rajta. Soha nem fog elmúlni ?

Szia kérdező.

Azt hiszem vagyunk így páran, ahogy te is vagy.

Nekem is van egy olyan lány, akire máig örömmel gondolok és 3X is lett volna lehetőség újra összejönni, de évek teltek el és felépítettem egy kapcsolatot, életet,de nem már nem éri meg mindezt szétrombolni.

Attól függetlenül sokat gondolok az említett lányra.

Fogadd el a sorsod, koncentrálj a jelenlegi kapcsolatodra.

Építsd a jövődet,mert az exed is ugyanezt teszi.

Egy kérdés a végére.

Szereted a mostani párodat? 🤔

Ami azt illeti, abban igazat adok, hogy egyszer lehet érezni.

Bár biztosan másnak már ellentétes a véleménye erről.

Igen az igazi nagy szerelem a szívünkben marad.

Nem tudsz mit tenni, az élet megy tovább nélküle, és ez az érzés sajnos nem fog elmúlni.

Hú!

Akkor inkább ne is vállalj közös gyermeket a mostani pároddal, mert talán a babát sem fogod tudni úgy szeretni, mint azt elképzelted az exeddel.

Bár ezt is csak egy találgatás.

MIÉRT nem lehet őszintének lenni? Most vár egy pasi, aki azt hiszi szerelemből mész hozzá, pedig csak kedveled és biztonságosnak tartod!!!

Ha őszinte lennél kidobna, mint a sicc, teljes joggal.

Egyébként én vagy 10 évig szerettem az exem, majd olyan 6 évvel a kapcsolatunk után találkoztunk, úgy mentem, hogy izgultam, hogy megint ő lesz az.. és már nem ő volt. Változott, én nem változtam vele, a negatív dolgok folyton eszembe jutottak, és a szex.. rossz volt(mint a kapcsolat végén), tudtam mi fog jönni és visszafejlődtem abba a régi passzív szerepbe mellette, amit utáltam, mert én nem ilyen vagyok(már).

Külön utakon változtunk, és már nincs többé az az ember, akit régen szerettem. Szóval én a helyedben nem egy ábrándba lennék szerelmes továbbra is, hanem megnézném létezik-e mèg az a pasi, és mit vált ki belőlem. Menj, találkozz vele, esélyes, hogy a valóság arcon csap és rá se fogsz ismerni személyiségileg, én még a hangjára sem ismertem rá.. ott lett teljesen vége, azóta érzem, hogy nyitott vagyok másra, mást szeretni úgy igazán. Amint elmúlik a szeretet iránta, úgy fogod èrezni, hogy több szerelem is lehet. Ezt a srácot meg ne hitegesd már, nem vagy belè szerelmes, legyen már gerinced!

Szerintem elég egyszerű tisztázni. Ha most nem lenne a párod és lenne rá lehetőség, újra összejönnél ezzel a pasassal? És szerinted működne?

Egyetértek azzal, aki azt mondja ez sok esetben már csak ábránd. Én is "szerelmes vagyok" egy 8 évvel ezelőtti exembe. Ugyanaz az egyik baráti társaságunk, így kb. évente 1-2 alkalommal találkozunk, tudom mivan vele, mindkettőnknek családja van már, stb. Én a 8 évvel ezelőtti énjébe vagyok szerelmes, illetve abba az énjébe, amit nekem is csak nagyon kevés ideig mutatott. Egyébként ugyanaz az ember maradt, akivel ez nem működött köztünk és soha nem is működne. Talán el is fejlődtünk egymás mellett, más-más irányokba. Így én pl. eltudom fogadni, hogy fogalmam sincs miért váltja ki belőlem ezt az érzést, egyszerűen a szeretet/szerelem nem mindig elég a közös élethez. Ha a családjaink nem lennének sem próbálkoznék vele újra közös életet kialakítani bármennyire is úgyérzem, hogy szeretem. Ez csak egy ábránd.

A férjem iránt sosem éreztem ennyire erős lángot, de tőle egy konstans és kiegyensúlyozott jó szintet kapok, ami miatt végtelenül hálás vagyok, biztonságban érzem magam és nagyon szeretem. Részemről nem is volt kérdés, hogy ebben a kapcsolatban van a gyerekeimnek helye, nem egy tévképzetben, pedig anno vele képzeltem el mindent is.