Szerintetek szerencsésebb nagyobb párkapcsolati tapasztalattal rendelkezni, mire megtaláljátok az "igazit"?

K.K!

Akinek nem volt még hosszú távú kapcsolata, lövése sincs, hogyan kell benne viselkedni!

Nem ezen múlik. Túl van misztifikálva ez a fogalom. Semmi extra dolgot nem jelent. Aki képes családban, közösségben, bármilyen közegben együt működni, tud kompromisszumot kötni, rendben van lelkileg, érzelmileg érett, az készen áll.

Van, aki 20 év párkapcsolat után is alkalmatlan, csak valamiért elviselte a párja.

AMúgy meg, ami az egyiknél bevált, az a másiknál nem biztos. Ez nem egy sablon, ami mindenhol működik.

Nem tudom, ilyenek még nem voltak:D

Valószínűleg rájönnek, hamar, hogy nálam még a "langyos sz.r" is jobb:D:D:D

#1 Naaa, K.K az én vagyok, kérlek ne csalj meg! Bár végül is a típusom ő is, látom miért tévesztett meg.

És a kérdésre a válaszom, szerintem ha elsőre találták meg egymást az igazival, akkor elég sok mindenben nem lesz viszonyítási alapja. Ráadásul időről időre ott fog motoszkálni benne a kétely is, hogy tényleg biztos ő az igazi? Míg ha már több partneren van túl, jobban át fogja tudni érezni, hogy mi mennyire oké. És hát az úgymond igazit is jobban fogja tudni értékelni. Tehát maga a viszonyítási alap és a rutinosság az előny.

Viszont hogy ne csak lehúzzam az egyből az igazival találkozós opciót, van annak meg egy olyan előnye is, hogy potenciálisan jóval kevesebb sérülést, előítéletet és kiégettséget vihet át az ember abba a kapcsolatába. Mert sajnos sokan sérülnek a régebbi kapcsolataikban, és ezt ha nem tudják lerakni, akkor viszik magukkal tovább.

Ha valaki hisz az egyetlen Igaziban, és úgy érzi, rátalált, nem kell korábbi párkapcsolati tapasztalat, hiszen az akkor is az Igazi lesz, ha előtte volt 20 kapcsolata, és akkor is, ha egy sem. Ha nem hisz az egyetlen Igaziban (mint pl. én), hanem abban hisz, hogy minden kapcsolatért meg kell dolgozni, és több ember van, akivel tartalmas kapcsolata lehet, ha jól választ és hajlandó időt és energiát befektetni az összecsiszolódásba, ha az alapok megvannak - ahhoz nem árt némi tapasztalat, de nem feltétlen van egyenes arányban a tapasztalat minőségével az ex-párkapcsolatok száma. Függ attól is, hogy mennyi tapasztalat "elég", hogy az illető mennyire képes a saját és a mások hibáiból, ill. okos döntéseiből tanulni.

De pl. azért némi együttélési tapasztalat, másokhoz alkalmazkodás baromi hasznos tud lenni, az is, hogy megtanulod, neked mik igazán a fontosak, mik a vízválasztó kérdések, mit nem tudsz elfogadni.